A természet nagyon sok finomságot ad annak, aki tudja, hogy mit és hol keressen. A medvehagymát sokan ismerik, de sok más ehető vadnövény is létezik – tyúkhúr, libatop, vadsóska és a többiek. Nézzük őket!

Csalán: levesbe, salátába is jó választás

30-50-100 cm magas, haragoszöld, szív alakú levelekkel rendelkező ehető vadnövény, amely az egész országban gyakori. Fiatal hajtásait más növényekkel (pitypang, mezei sóska, fehér libatop) keverve használjuk általában. Ugyanolyan változatosan felhasználható, mint a többi zöld leveles zöldség, főzelékként, levesként és salátaként is lehet fogyasztani. Márciustól júniusig a fiatal leveleket és hajtásokat gyűjtik. Remek vízhajtó, gyulladáscsökkentő, emésztésjavító tea is készülhet belőle.

Vitaminokban gazdag ehető vadnövény: fehér libatop

A növény népies neve lisztes laboda. Általában az aljától ágas-bogasan nő, 20 centitől akár kétméteres is lehet, virágzata piramis alakú, tömött. Június közepétől késő őszig virítanak zöld virágai. A libatop az egyik leggyakoribb egyéves gyomnövény, amely nemcsak a szántóföldeken, hanem minden tápanyagban gazdag helyen nagy mennyiségben él. Tömeges előfordulása és magas kalcium-, fehérje- és vastartalma miatt fontos ehető vadnövény. Saláta, leves és ivólé készítésére egyaránt használhatjuk. Tavasszal az egész növényt gyűjtik, később csak a hajtáscsúcsok, illetve a kb. 20-30 cm magas növény ehető.

Porcsin: jó ízű főzelék készíthető belőle

A kövér porcsin pozsgás szárú és levelű növény. A kertben élő ehető vadnövény szára felfelé növekszik, a vadon élőé a talajon hever. Levelei nagyok, lapát alakúak és pozsgásak, amelynek köszönhetően a növény a tartós vízhiánnyal is képes birkózni. Virágai aprók és sárgák. A kövér porcsinnak nagyon magas C-vitamin-tartalma van, emellett A-vitaminból is tartalmazza a napi szükséglet 43%-át. Kalcium, magnézium és kálium szintén található benne, és nem véletlenül hívják főzelékporcsinnak, jó ízű főzelék készíthető belőle, valamint salátákban is nagyon finom.

Pitypang: már az ókorban is használták

Réteken, nedvesebb mezőkön, árokpartokon nálunk is mindenütt megtalálható. A pitypang a 17. századtól a zöldségnövények között szerepel, a népi gyógyászatban pedig már az ókorban is használták. Gyomor- és bélbetegségek esetén kiváló, jó vízhajtó. Gazdag vitaminokban, például C- és A-vitaminban. Készülhet belőle tea, és zsenge leveleiből főzelék, saláta is. Tavasszal a kankalinnal, csalánnal együtt a legelső gyógynövények egyike, amellyel megkezdhetjük szervezetünk méregtelenítését.

Salátaboglárka: tavaszi vitaminhiány ellen

Évelő növény, 5-30 cm magasra nő, levelei hosszú nyelűek, fényesek, a nyéllel együtt húsosak, szív- vagy vesealakúak. Virágai aranysárgák, 2-3 cm átmérőjűek. Áprilisban virágzik. Gyakori az egész országban, ligetekben, erdőkben, cserjékben, parkokban, humuszos, nyirkos vagy üde agyag- és homoktalajon. Erdeink egyik legkorábbi tavaszi növénye. Régebben a növény a tavaszi vitaminhiány és a skorbut ellenszere volt magas C-vitamin-tartalma miatt.

Tyúkhúr: ehető vadnövény a zöldbab ízével

Fehér virágai hosszú, vékony kocsányon, a levelek hónaljában fejlődnek. Gyakori, az egész országban mindenhol előfordul ez az ehető vadnövény: szántókon, kertekben, szőlőkben, a nem művelt és nem bolygatott helyeken, erdei utakon, cserjésekben, vízparton, nedves réteken. A virágzó növényt levesnek, főzeléknek használhatjuk. A fiatal növényt a zöldbabhoz hasonlóan készítik el, mert nagyon hasonló az íze. A-vitaminban, C-vitaminban és magnéziumban gazdag.

Vadsóska: csak mértékkel fogyasszuk!

Az egész országban gyakori: hegyi réteken, mocsár- és lápréteken, ligetekben. Évelő növény: ha egyszer találunk belőle, jövőre ugyanoda mehetünk vissza érte. 30-100 centi magas, húsos levelei nyíl alakúak, májustól augusztusig virágzik. Az első tavaszi napoktól késő őszig gyűjthetjük, és a leveles hajtásvégeket is felhasználhatjuk. Hideg, esős időben gyűjtve lágyabb ízű, mint hosszú szárazság esetén. A legfinomabb vadsóskát a virágzás előtt, március-áprilisban szüretelhetjük. Salátának, levesnek és főzeléknek is ehetjük. Ha néhány levelet finomra vágunk, bármilyen ételünknek kellemes, savanykás ízt ad, önmagában, nagy mennyiségben viszont kissé túl savanyú, magas oxálsav- és kálium-bioxalát-tartalma miatt nem ajánlott nagyon gyakran fogyasztani.

Zamatos turbolya: ánizs illatú ehető vadnövény

Hazánkban vadon is előfordul: ligetes erdőkben, réteken, főleg az akácosok tavasszal nagy tömegben megjelenő aljnövényeként. Alacsony hőmérsékleten, nedves körülmények között sokáig megőrzi üde zöld színét és zsengeségét, kifejlett állapotban még a gyengébb talaj menti fagyok sem okoznak kárt benne. Kiskertben is érdemes tartani olyan helyen, amelyet másra nem tudunk használni, mert gyengébb fényviszonyok között is jól megél, a közepes árnyékot elviseli és csak közepesen vízigényes. Tavasszal termesztve a csapadék elegendő a növekedéséhez, de száraz időben öntözés nélkül csak sínylődik és illóolaj-tartalma is jelentősen visszaesik. Nyáron csak néhány öntözéssel hoz megfelelő minőséget. A zamatos turbolya olyan ehető vadnövény, amely jellegzetes ánizs illata miatt fűszerként és salátaként is közkedvelt például a francia vagy olasz gasztronómiában. Akik nem ismerik, gyakran gyomként irtják a kertekben vadon élő változatát, pedig ez is ugyanúgy felhasználható, valamint ásványi anyagokban, A- és C-vitaminban szintén gazdag. A belőle készült teát a népi gyógyászatban vese-, légző- és emésztőszervi panaszok ellen használják.

Forrás: Drive Me Baby, Vendéglátás Magazin