A kannibalizmus meglehetősen elterjedt az állatvilágban, s az sem ritka, hogy egyes fajok a saját utódaikat is felfalják – mindezt persze a nagyobb jó érdekében.

A legsokkolóbb kannibalizmus azonban az, amikor az állatok a saját szüleiket fogyasztják el!

– írja Bill Schutt, a New York-i Természettudományi Múzeum zoológusa az állatvilágban tapasztalható kannibalizmusról írott könyvében.

Ebben élen járnak a lábatlan kétéltűek, a caecilianok. (Magyar elnevezésük szerencsére nincsen, de a kriptazoológiában ide sorolják a szintén Dél-Amerikában őshonos nagy földigilisztát, vagy a mongóliai halálférget!) Tehát egyes példányaik a tojások lepakolásáért, mások a kicsinek kikeltéséért felelősek.

Na most a pici, gilisztaszerű kétéltűek amint kikelnek a tojásból, elkezdenek az őket kiköltő egyed körül vonaglani. Ezt viszonylag régóta megfigyelték már a tudósok, arra azonban nemrégiben jöttek csak rá, hogy a kis caecilianok éppenhogy lerágják az anyjuk külső bőrrétegét, gyakorlatilag meghámozták őket. Ez a bőr nagyon fontos tápanyagforrás számukra a születést követő kényes időszakban. Ez mondjuk még mindig jobb, mint az egyes élve szülő caecilianok esetében, ahol a kis gilinyók még az anyjuk belsejében falják fel maguk körül a petevezetéket.

A kutató szerint a leginkább sokkoló azonban a homoki tigriscápák kannibalizmusa. A tigriscápa az a faj, amely a legtöbb ember-cápa konfliktusért felelős. Nem mintha különösebben emberhúsra fájna a foga, inkább a cápa falánksága és agresszivitása, illetve az összeérő élettér a baj forrása. Mondjuk ez nem is furcsa annak tekintetében, hogy a születésük pillanatától igazi vadászok. Az anyacápa méhében több kis embrió fejlődik egyidejűleg: de különböző gyorsasággal. A leginkább életképes egyedek először az embriókat, aztán amikor azok elfogynak, egymást zabálják fel. Míg végül egy tigriscápa jön világra.

Néhány perc alatt elkészíthető, látványos halloweeni dekoráció