Hazánkban a római katolikus vallás szerint január 6-a vízkereszt, azaz epifánia vagy háromkirályok ünnepe, ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör, és átveszi helyét a farsang. Több hagyomány tartozik e naphoz, ám manapság már csak egy ismert: ilyenkor szedjük le a karácsonyfát. Gasztronómiai hagyományok nálunk nem köthetők az ünnephez, de vannak olyan országok, ahol ugyan nem feltétlenül január 6-ra esik vízkereszt, de tartozik hozzá gasztro-tradíció.

A mediterrán országokban süteményt készítenek. Franciaországban és Spanyolországban nagyon hasonló a hagyomány, mindkettő egészen az ókori római szaturnália ünnephez nyúlik vissza. A téli napéjegyenlőség idején a nép ünnep keretében tisztelgett Szaturnusz előtt. A mulatságok idején a társadalmi rangokat felfüggesztették, a rabszolgák urakként viselkedhettek, az urak pedig szolgaként. A gazdagabbak megvendégelték a szegényeket. Tortát sütöttek, amelyben 1 szem babot rejtettek el, ez a termékenység és a szerencse szimbóluma volt. Akihez a babszemes szelet került, annak mindkét áldásban része volt abban az évben. A középkorban már családi körben fogyasztották a süteményeket, akkor a babot megtaláló családtag lett aznapra király, és kapott is egy papírkoronát. Az 1900-as években bab helyett megjelentek a kisebb porcelánfigurák.

Franciaországban ekkor sütik a Galette de rois-t, azaz a királyok lepényét. Ez a galette egy kör alakú, leveles tésztából készített lepény az alsó és a felső tészta között vajas mandulakrémmel. A felső tésztát tojással megkenik, díszítik, majd egyben megsütik szép aranybarnára.

A spanyol Roscon de reyes pedig a királyok kalácsa. Ez a narancsos ízesítésű kalács kelt tészta alapú, a tészta közepére lyukat vágnak, így lesz a koronához hasonló formája. A tetejét különböző színes kandírozott gyümölcsökkel és mandulával díszítik, ezek jelképezik a koronán lévő drágaköveket. Természetesen ebbe is belesütik a porcelánfigurát. A spanyoloknál egyébként ezen az estén van az ajándékozás, nem karácsony estéjén. Érdekesség, hogy Mexikóban is meghonosították az ünnepet a spanyol gyarmatosítók, a Rosca de reyesbe egy Jézus figurát sütnek bele. A francia és spanyol gyarmatosítók Amerikában is megvetették eme tradíció lábnyomát, több államban elkészítik a királyok süteményét.

A portugál Bolo de Rei, azaz a királytorta gyakorlatilag ugyanaz, mint spanyol testvére. Itt még az is a hagyomány, hogy akihez a babszem kerül, azé lesz a feladat, hogy a következő évi kalácsot elkészítse.

A görögök vasilopitával, vagyis szerencsetortával ünnepelnek. A torta vajas kevert tésztából készül, mindig kör alakú (akár kuglóf is lehet). Mag a kör forma a tökéletességet és az egészséget jelképezi. Ebbe a tortába pénzérmét rejtenek el, és aki megtalálja, az rendkívül szerencsés évnek örvendhet a hiedelmek szerint.

Pinza az észak-olaszok süteménye a vízkereszti fesztiválok idején. A pinza egy kelt citromos, mazsolás, mogyorós kalács, formája hasonlít a panettonéhoz. Vízkereszt idején a családok és barátok ellátogatnak egymáshoz, kóstolnak, és megszavazzák az év pinzáját.

Nem is gondolnánk, hogy ennyi finomság és játékosság köthető ehhez az ünnephez. A tradíció ugyan nem a miénk, de királyi sütit sütni biztosan érdemes.