Van, aki utálkozva gondol a Valentin napra, és egyáltalán nem ünnepli, van, aki szereti, és elönti az életét a giccs, aztán persze van a középutas is, aki gondol ugyan rá, de nem viszi túlzásba. Ez utóbbi vagyok én: nincs giccsparádé, de van kis szimbólikus “gondolás”, vagyis megmutatom, hogy számon tartom ezt a napot, és nem múlik el anélkül, hogy egy kis figyelmességgel ne jelezzem a férjemnek, gondolok rá.

Idén sem lesz ez másképp, és most is, mint általában, valami apróságot főzök, sütök, amit persze az egész család élvezhet. Illik ilyenkor valamiféle afrodiziákumot bevetni, a legklasszikusabbak az osztriga, a spárga, a gránátalma, vagy a csoki, de ilyen az avokádó és az eper is. És pont ezért ilyenkor mindig nagyon sajnálom, hogy ez a jeles nap nem tavasszal, vagy nyár elején van, mert nekem az epernél nincs Valentin-napibb gyümölcs, piros is, szív alakú is, és édes is, kell ennél több? Na de ha nincs eper, akkor lesz eperlekvár, abból pedig bármi, de bármi, ami édes és finom.

Meg persze nem utolsó szempont, hogy a férjem nagyüzemi eperlekvár fogyasztó. Erre találtam ki a szívpitét, ami tulajdonképpen egy omlós tésztából készült kis minipite. Igazi kényeztetés, az omlós tészta finom, vajas, egyszerre puha és roppan, és benne az eperlekvár édes, vörös, és pont jól ragacsos. Persze az év bármely szakában, bármilyen gyümölccsel (vagy nutellával) töltve jó csemege, és még csak a szív formát sem kell erőltetni.