Elkészítés

Ebbe az elképesztően szokatlan, ugyanakkor döbbenetesen finom fogásba akkor szerettem bele, amikor Salamon Sára barátnőmmel – aki nem mellesleg kedvenc ételfotósom, és a Kristóf Konyhája szakácskönyvem egyik elkövetője is – szokásos “piacozós vasárnapunkat” tartottuk Tel Aviv Carmel piacán.

Ez a város legfőbb vására, itt aztán minden kapható gyümölcsöktől és zöldségektől kezdve a fűszereken és olajakon át egészen a street foodig és a szuvenírekig.

Egy kedves, afrikai srác árulta ezt a félig nyers pacalnak, félig törülközőnek tetsző, ám annál illatosabb lepénykenyereket – mindenféle válogatott zöldség curryvel. Később egy extra-menő hipszter-kedvenc étteremben is menüre tűzték: a Balinjera a tengerparthoz közel várja a kulináris kalandorokat.

Néhány hét leforgása alatt  akkora adagokat nyomtunk be Sárával, hogy gyakran mozdulni sem tudtunk, és egyszer mikor kajakómásan hazaértem, nyomozni kezdtem: mitől a savanykásan édes íz, és hogyan készül ez az “afrikai palacsinta”. Kiderült: a teffliszt egy természetesen gluténmentes gabonából készül – az afrikai növény lisztjét nálunk bio boltkban és online lehet megvásárolni, vasban, kalciumban, cinkben, aminosavakban, proteinben, B-vitaminban és rostban gazdag, ráadásul a belőle készített finomságok passzolnak a paleolit diétába, sőt, cukorbetegeknek is szívből ajánlják. Megmutatom, hogy készül…

1. A lisztet, kevés vizet, cukrot, és élesztőt alaposan összekeverem, majd egy órára hagyom kelni egy konyharuha alatt.

2. Hozzáadom a maradék vizet, a sókat, ecetet, és alaposan megkeverem ismét, majd megszórom a sütőporral, újabb laza keverés következik, és kezdődhet a sütés.

3. A serpenyőmet szárazon felforrósítom, majd egy kis olívaolajat csepegtetek bele, hogy mindenhol érje az edényt, és ha már tűz forró, mintha csak palacsintát sütnék, felöntöm a tésztával, 4-5 evőkanálnyi bőven elég. Ha sokkal sűrűbb a tészta, mint hogy kanalazni lehessen ismét vizezni kell, ha nagyon laza, egy kis részt kiszedve külön tálba, extra liszt hozzáadásával csomómentesre keverve, majd visszaöntve a nagy keverőtálba sűríthető utólag is.

4. Ahogy megjelennek rajta az aprócska buborékok, letakarom egy fedővel egy-két percre, hogy alaposan megfőhessen belül is. Eztán leveszem a fedelet, és még 3 percig sütöm, míg a közepe sem kocsonyás, a szélei pedig kezdenek elválni a serpenyőtől.

5. Az indzserát nem szokás mindkét oldalon sütni – készen is van, jöhet a következő adag.

6. Megtölthető fokhagymás olíván párolt spenóttal, humusszal, dállal – azaz indiai lencse pürével -, szuperül passzol hozzá a quacamole, vagy a sült padlizsánból és szezámmagpasztából készült baba ganus, de a múlt héten bemutatott muhamarra is nagyra értékeli az indzsera befogadását.

Aki viszont komolyan veszi a fúziós konyhát és hallgat rám, az kipróbálja a paprikás krumpli meglehetősen alternatív köreteként…