Az idei első spárga mindig nagy szó. A medvehagymát lassan elhagyjuk, már csak elvétve találni itt-ott, a spárga viszont kezdi elárasztani a piacokat. Eleinte még borsos az ára, aztán egyszer csak elkezd csökkenni, míg már annyit lehet belőle venni, amennyit nem szégyellünk. De még így se bírom megállni, hogy ne vegyek a drágábból rögtön az elején, mert élek-halok a spárgáért, talán nincs is zöldség, amit ennél jobban szeretnék. Zöld spárgából ritkán készítek levest, élvezem azt a zöld ízt és a még épp roppanós állagot, amit minimális hőkezeléssel el lehet érni – például grillezni, ami a kedvenc elkészítési módom. Bár egyébként tőlem nagyon szokatlanul spárgából még a párolt verziót is szívesen fogyasztom, de azért maradjunk inkább a grillnél. Így elkészítve ugyanis pl. ebben az ételben is egyszerűen, gyorsan a spárga igazi ízét hozzuk elő, amit a többi hozzávaló sem tompít, sőt tulajdonképpen az egész étel a spárgát helyezi előtérbe, minden más csak kiegészítés.

A laposkenyér lehet pita, vagy tortillalap is, bár az nem tartja meg a nehezebb spárgákat, ezért abban feltekerve érdemes gondolkodni, de lehet ez a lepénykenyér is itt, ni. A lényeg úgyis a spárga.