Ahhoz képest, hogy a rebarbara milyen könnyen megterem, és gondozást se nagyon igényel, meglehetősen ritkán lehet vele találkozni, aminek nem nagyon örülök, mert szerintem nagyon finom. Persze ahhoz, hogy valaki szeresse a rebarbarát, szeretni kell a savanyú ízt, és ezzel az én egész családom így van, de a környezetemben már nem annyira, így aztán érthető, hogy részükről nem olyan nagy a rajongás.

Ugyanakkor erre remek megoldás lehet, hogy eperrel párosítjuk, ami klasszikusnak számít, és tényleg működik. Az édes eper, a fanyar rebarbara, és egy kevés vanília mindenkinek tökéletes választás – kivéve, ha valaki nem szereti az édeset, de akkor az ne egyen desszertet!

A rebarbara egyébként hálás alapanyag, mert általában nem kell sokat dolgozni vele. Ha frissen vesszük, azaz nemrég vágták le, akkor ritkán fordul csak elő, hogy hámozni kelljen, legtöbbször csak a szár földes végét kell levágni . Ez nem csak időt spórol, hanem az esztétikumnak is kedvez: az érett rebarbara külseje ugyanis általában gyönyörű, vöröses színben pompázik, hámozás után azonban belül már leginkább zöld, ami főzés közben barnásabb is lesz. Eperrel viszont erre nincs gondunk, mindig szép piros lesz a töltelék.

Ezek a kis minipiték követik az eredeti alapanyag egyszerűségét, mert leveles tésztából készülnek, és a tölteléket is csak össze kell keverni és a tésztára borítani. Az egész előkészítése 10 perc, a sütés pedig csak 25.