2016. mozgalmas év volt. Rengeteg koncert- és kiállításélményen vagyunk túl, számtalan új, értékes embert ismertünk meg. Családi vonalon a nagyobbik lányom immáron tényleg kiskamasz lett, a kicsi pedig az utolsó évét járja az oviban… jövőre kisiskolás. Ez a két kisklány mindennap számtalan okot ad rá, hogy büszkék legyünk rájuk – ebben viszont nincs változás. Édesapám betöltötte a hetvenet – mi sem látszik ebből rajta. Óriási mérföldkövek ezek! De az elmúlt időszakban engem ért megannyi impulzus nyomán rohamléptekben változtam én magam is, formálódott a felfogásom és hozzáállásom dolgokat, embereket, elveket, helyzeteket illetően.

A főzéshez való viszonyom is sokat változott az elmúlt 365 napban. Még mindig az egyszerűség, elegancia és egészség jegyében alkotom meg a konyhában az ételeimet, de már másképp nyúlok az alapanyagokhoz, egyre inkább más alapanyagokhoz nyúlok, és olyan technikákkal igyekszem dolgozni, amivel közelíteni tudom a profi éttermekben előállított állagokat, ízeket. Ehhez sok külső segítséget kapok, rengeteget gyakorlok, igyekszem fejlődni, tanulni, inspirálódni, képezni magam itthoni körülmények között. Felkérésre tizenfős társaságok számára készítek 5-6 fogásos bor- vagy egyéb tematikus vacsorákat, ami nyilván nem a hétköznap esti vacsorák szintjén mozog, emiatt van a fogások közt egy-két számomra is emlékezetes, amire büszkén emlékszem vissza, mert nagyon pozitív visszacsatolásokat kaptam rájuk. A teljesség igénye nélkül: népszerű volt a nyári dinnyeconsommém citromfüves rákkal, vagy a 60 fokon sült malac fésűskaraj, a sashalfilém vajmártással, bok choyjal, a konfitált kacsával töltött wontonraviolim zsülienzöldekkel, tárkonyos szójamártással és nigella-maggal, ott volt a sokakat meghökkentő dohányfagyi, az olasz vaníliás főttkolbász, a cotechino házi birsalmamustárral és frissen sütött édesköményes szintén házi lepénykenyérrel, egy alkalommal pedig egy helyben improvizált kókusztejes ötfűszeres gesztenyemousse sikerült a elvárásokon felül, amit gránátalmazselével, liofilizált málnával és csokival kínáltam egy tavalyi malac-lencse menüsor végén.

Az a menü – az egyébként azóta kérésre már újrázott tavaly szilveszteri ételsorunk – álljon itt ötletadásként az idei óévbúcsúztatóra, hátha bárki kedvet kap hozzá. Az ételsor egy vöröslencsehummusszal indult vendégváró gyanánt, ami mellé pirított malacbőrt kínáltam. Ezt követte egy malac fejéből készített terrine, hozzá céklás torma panna cottát és pácolt lilahagymát társítottam. A sorban következett egy kókusztejes lencsekrémleves (a fej főzőlevéből) zsülien répával, füstölt lazaccal és/vagy sonkachipsszel, a főfogás egy egészben lassan sült 8 kilós malac volt mandarinos, korianderes édeskömény-sütőtök- és belugalencsesalátával valamint édeskrumlipürével és jus-vel, végül a sort zárta a fent említett, helyben rögtönzött desszert. A házi kókusztejes tojáslikőröm és egy forralt almás-mazsolás fehérbor komplettírozta a vacsorát. Ebből a sorból most közkinccsé teszem a számomra legpimaszabb elemet ezzel kívánva sikerekben gazdag, boldog 2017-et. Nem kizárt, hogy ez a fogás idén is a menüsorban lesz.