Téli vacsora a javából, igazán laktató: Kolbászkrémes töltött krumpli

Be kell valakinek mutatni a töltött krumplit? Biztosan nem! Téli vacsora a javából, igazán laktató, főleg, ha jóféle kolbászból készült krémmel töltitek, és még tejszínes mártást is kínáltok mellé.

2018. január 5.

Hozzávalók

4 krumplihoz

4 nagy krumpli
2 tojás
12 dkg csípős kolbász
2 púpozott evőkanál vaj
2 púpozott evőkanál tejföl
1 evőkanál mustár
1 gerezd fokhagyma
só, őrölt fekete bors
A mártáshoz:
1,5 dl cukrozatlan habtejszín
1 evőkanál mustár
1 gerezd fokhagyma
só

Elkészítés

A burgonyákat megmossuk, és héjukban alufóliába csomagoljuk. 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg megpuhulnak.

Közben elkészítjük a tölteléket. A tojásokat keményre főzzük, majd megvárjuk, hogy langyosra hűljenek. Megpucoljuk, késes aprítóba tesszük a felkockázott kolbásszal, a puha vajjal, a tejföllel, a mustárral, a megtisztított, lereszelt fokhagymával, valamint egy kevés sóval és borssal. Krémesre törjük.

A megpuhult burgonyákat kivesszük a sütőből, kibontjuk, majd miután egy kicsit kihűltek, éles késsel kereszt alakban bevagdossuk. Megtöltjük a kolbászos krémmel. 180 fokos sütőbe tesszük újabb 20 percre.

A mártáshoz a habtejszínt összeforraljuk a mustárral, a megpucolt, lereszelt fokhagymával és egy kevés sóval. A sült, töltött burgonyák mellé tálaljuk.

Csigó Zita receptje

A vizualitás és a gasztronómia körül forog az életem. Állandóan főzök, recepteket írok és ételeket fotózom, munkáimmal több gasztromagazinban is találkozhatsz. 2018-ban jelent meg Csomagolj ebédet! című szakácskönyvem, ezt követte 2019-ben a Morzsaparty – tudatos konyha maradékok felhasználásával.

Persze a blogolás sem marad ki az életemből: amikor csak tehetem, felteszek egy-egy új receptet a Pasztellbarokkra. És ha épp nem főzök vagy fotózom, akkor tanítom is mindezt ételfotó és food styling workshopokon.

Szeretem a könnyű, sok-sok zöldséget tartalmazó ételeket, a skandináv dizájnt, a jó kávékat és borokat, a teraszon pedig annyi fűszernövényt nevelek, hogy az egész utcának jutna belőle. Kakukkfűből sosem elég, ugye?