…ahogy én készítem. Számos, területenként eltérő verziója létezik, most megmutatom, hogy én milyen elemekből állítom össze a britek kedvencét. Kicsit csaltam: a black puddingot véres hurkával helyettesítettem, hiszen nálunk ismertebb, és az eredetire nagyon emlékeztet. Egy biztos: laktató fogás, inkább brunch-ra azaz villásreggelire ajánlom. Vagy bármilyen más étkezésre, nem csoda, hogy itthon is sok bisztró felvette étlapjára az egész napos reggelik sorába.

A bőséges angol reggeli szokása régi hagyomány. A középkor nemessége ünnepnapokon megvendégelte az embereket, ilyen különleges alkalomnak számítottak az esküvők is. Ezeket mindig korán tartották, így az ifjú pár első közös étkezése ez a gazdag reggeli volt. A viktoriánus korban a reggelik adtak egész napra lendületet a vadászatokhoz. A dzsentri réteg szívesen tette fényűzővé a nap első étkezését: ezüsttel és a legszebb porcelánnal díszített asztalokon szolgálták fel a reggelit. Mivel hosszú étkezés volt, ezért egyedül ekkor nem volt illetlenség újságot olvasni az asztalnál. Hamarosan az angol középosztály átvette ezeket a szokásokat, ám nekik munkaidejükhöz kellett időzíteniük a reggeli ceremóniáját, ezért időpontja korábbra csúszott. Végül, az ipari forradalom hatására pedig a munkások is bevezették a bőséges reggeliket, hiszen kellett a kemény fizikai munkához a nehéz, sok energiát adó reggeli étkezés.