Ha ázsiai konyháról van szó, akkor leginkább vietnámi, vagy japán, és talán legkevésbé az európai-amerikai ízlésre formált kínai szerepel a listámon. Mégis, van egy recept, amihez újra meg újra visszatérek, nem csak azért, mert citrus is szerepel benne – és aki olvassa az Ízes életen megjelent írásaimat, tudja, hogy a citrus nálam nyert ügy -, hanem mert egyszerre ropog és szószos, és egyszerűen csak finom. És ezt nem csak én mondom, hanem mindenki, és bárki, aki megkóstolja. A fotón szereplő adagot most épp naranccsal készítettem, és amikor egy ismerősöm, aki épp csak felugrott hozzánk valamiért, bekapott egy falatot, láttam az elkerekedett szemén, hogy hű, na erre nem számított, olyan finom. Pedig csak egy ártatlan kis csirkefalatnak néz ki, valami barnás szósszal. Nem is lehetne csalókább…

A kis csirkefalat ugyanis nagy titkot rejt: ropogós panírt, és egy narancsos, csípős, savanyú, kesernyés, édes szószt, amihez ma már szinte minden hipermarketben elérhető hozzávalók kellenek. Még az utolsó, lédús, zamatos narancsokból érdemes elkészíteni, de citromból is nagyon finom. Most viszont olyan finom narancsot találtam, hogy egyszerűen nem készíthettem másból.