5 éve a Neuchâtel Egyetem Alex Aebi által vezetett csapata megkérte az utazó munkatársait, barátait és családtagjait, hogy külföldi útjaikról hozzanak haza mézet. 3 év alatt 198 minta gyűlt így össze, az Antarktiszt leszámítva minden kontinensről, amit bevizsgáltak, hogy kiderítsék tartalmaznak-e neonikotinoid rovarölő szereket.

A Science tudományos lapban publikált eredmények szerint a minták háromnegyede tartalmazott legalább egyet az öt különböző neonikotinoidok rovarölő szerből és a minták felénél találtak kettő és öt közötti különböző neonikotinoidokat. Ezen felül a minták 48%-ánál haladták meg a neonikotinoidok azt a szintet, ami már hátrányos hatásokat hozhat a méhek számára.

“A helyzet nem túl rózsás a beporzók számára,” mondta Aebi.

“A neonikotinoidok felfedezése a mézben talán nem olyan meglepő,” mondta Christopher Connolly, a Dundee Egyetemről – utalva a rovarölő szerek széleskörű használatára. “Azonban a talált neonikotinoid szint, több helyről származó mintában lesújtó nagyságú.” 
A méhek a telet az általuk elraktározott méz segítségével élik túl, ami a felfedezések miatt jelentősen kiteszi őket a neonikotinoidok hatásainak.

A tény, hogy a mézek jelentős hányada többfajta neonikotinoidot is tartalmazott tovább mélyítheti a problémákat, mivel azok a rovarok idegrendszerének különböző receptoraira hatnak. Néhány vegyület képes másik mérgező vegyületek hatásának a feljavítására is, azonban erre eddig még csak indirekt bizonyítékokat találtak a neonikotinoidok esetében. Sajnálatos módon annak ellenére, hogy valódi adataink vannak arra, hogy a rovarölőszerek milyen hatást gyakorolnak a méhekre, az adatok mégsem hasznosítjuk. A tudósok szerint az európai és észak amerikai gazdák feljegyzik ha neonikotinoidokat használnak, azonban az adatokat szerintük egy földrajzi adatbázisba kellene gyűjteni. Így az adatbázis megmutathatja hogy kapcsolat van e a rovarölő szerek és a rovarok romló egészsége között.

„Az átlagos koncentráció – a mézekben – 1,8 nanogramm volt grammonként, míg az élelmiszerekre vonatkozó küszöbérték 10 és 50 nanogramm között mozog grammonként, molekulától függően” – mondta Alexandre Aebi, az egyetem kutatója. “Ugyanakkor muszáj figyelembe vennünk, hogy napi szinten fogyasztunk mézet. Ezért fontos, hogy tanulmányozzuk egyrészt ezen alacsony dózisok hosszú távú hatását, másrészt a különböző szerek együttes jelenlétéből fakadó koktéleffektus következményeit”.

Korábbi tanulmányokra visszautalva a szakemberek azt is felidézték, hogy a neonikotinoidok egyebek között az immunműködés romlását, valamint fejlődési visszamaradást is okozhatnak gerinceseknél. A neonikotinoidok akkor váltak népszerűvé, amikor a kártékony rovarok ellenállóvá váltak más vegyületekkel szemben, így mára ezek lettek a világ legszélesebb körben használt rovarirtószerei. Általában nem a levelekre permetezik az anyagot, hanem bevonják vele a magokat, így védelmet nyújt a talajban élő kórokozók ellen. Később a csíra magába szívja a növényvédőszert, így a növény védelmet nyer a rovarok ellen. A neonikotinoid azonban bejut a pollenbe és a nektárba is, így veszélynek teszi ki a beporzókat is. A most vizsgált minták több mint egyharmadában találtak olyan mennyiségű neonikotinoidot, amely káros a méhekre és feltehetőleg más beporzókra is.

Forrás: Greenfo.hu