Van az a pont, amikor annyira odakozmált az étel, hogy már semmi máson sem törjük a fejünket, csak azon, hogy az elkészítéséhez használt lábast vagy serpenyőt meg tudjuk-e még menteni, vagy muszáj lesz érzékeny búcsút intenünk neki. Vannak azonban olyan esetek is, amikor elég nagy a dilemma (és persze az éhség okozta kísértés): vajon fogyasztható még a kissé megperzselődött pirítós? Vagy a pizza, amelyet sikerült egy kicsit tovább a sütőben hagynunk, és így odaégett a széle? Szó se róla, nem tökéletes, de ugye azért nem halunk bele, ha egy kicsit megfeketedett, nemde? 

Az odakozmált ételek valójában nem csupán a szenes mellékíz miatt jelentenek gondot, hanem az égett rész elfogyasztása bizonyos betegségek kialakulásának a kockázatát is növeli. Ennek oka az, hogy sok odaégett ételben – különösen a kenyérfélékben – jelen van egy akrilamid elnevezésű szerves vegyület, amelynek a koncentrációja annál magasabb lesz, minél inkább odaég az adott étel. 

Az égettség hatásairól folytatott tanulmányok vegyes eredményeket mutattak. Egy 2007-es holland kutatás szerint az égett ételekben fellelhető akrilamid növeli a petefészek- és méhnyakrák kockázatát, az amerikai hivatalos szervek viszont egyelőre várakozó állásponton vannak, azaz még nem mondják ki tényszerűen, hogy az akrilamid és a daganatos megbetegedések között létezik összefüggés. Nagy-Britanniában pedig külön felhívásban tájékoztatták az embereket az odaégett ételek egészségügyi kockázatairól.

Mi a helyzet azokkal, akik szeretik egy kicsit jobban odapirítani a paprikát, hagymát, burgonyát vagy éppen a bacont? Ezek az ételek nem nevezhetők égettnek, ám tény, hogy a jellegzetes pörzsanyag megjelenik a felületükön. A vélemények többsége itt is a jól megszokott „tartsunk mértéket” álláspontot tükrözi, tehát a szenesre égett élelmiszereket dobjuk ki, de ha csak jobban megpirult, netán extrán ropogós lett az étel, akkor valószínűleg nem lesz ártalmas a szervezetünknek. 

Forrás: mashed