A mozsár az a konyhai eszköz, ami nem muszáj egy konyhába. Nem muszáj, de jobb szakáccsá tesz, az biztos. Az igazi mozsár nehéz, kicsinek nem nevezhető, magyarán sehova nem fér el, nehéz elővenni, csak a baj van vele. De közben meg… közben meg egy csoda.

A helyzet a következő (és nagyon egyszerű): míg a kés vág, a mozsár tör. És ez akkor, amikor a dolgok, alapvetően növények illóolajának kinyeréséről van szó, nagyon fontos. Mert ha csak szimplán vágjuk ezeket a növényeket, épp csak megnyitjuk azokat a rostokat, amelyek az illóolajat rejtik, viszont ha alaposan széttrancsírozzuk azokat, akkor rendesen ki is szabadítjuk ezeket az ízekkel teli olajokat. Ez érvényes az olajos magvakra (dió, pisztácia, mogyoró, stb.) csakúgy, mint a fűszermagokra is (kömény, bors, ánizsmag, stb.), és a friss fűszerekre is (fokhagyma, csili, zöldfűszerek).

A mini aprítók, amelyek vagy önmagukban, vagy botmixerek tartozékaként kerülnek a konyhákba, persze elvégzik a munkát, és sokszor egyszerűbben, mint egy mozsár, ugyanakkor jobban összetörik a friss fűszereket, amelyek így könnyen elveszítik a színüket is; ez pl. egy pestónál kifejezetten fontos lehet.

A másik szempont a mennyiség: néhány szem borsot vagy édesköménymagot, 1 gerezd fokhagymát egyszerűen lehetetlen egy ilyen aprítóban összetörni: itt lép be a színre – újra – a mozsár, amiben akár pár szem apró fűszert is meg lehet törni, ráadásul jobban is ellenőrizhetjük a törés mértékét. Ráadásul ha ehhez a kevés valamihez néhány csepp olajat csepegtetsz és eleget húzod-vonod, akkor egy olyan krémes szószt kapsz, amit aztán bármihez használsz. Jut is eszembe: mit készíts a mozsárral?

A tökéletes aiolit, a fokhagymás majonézt. Vagy guacamolét, a mexikói avokádókrémet. Currypasztát, ami, ha megvan, akár percek alatt kész a teljes curry. És egyébként bármit, amihez őrölt fűszer kell.

És, hogy milyen mozsarat vegyél?

Gránit mozsár kell, én azt mondom, mert sajnos nagyanyáink rézmozsarai, bár a jó célt szolgálják, nem mindenre jók. Diótörésre mindenképpen, de fűszerek pépesítésre már kevésbé, mert minden átveszi azt a rezes ízt. A gránit pedig mindent bír, nem is drága, a legegyszerűbb is tökéletesen megfelel, ha kicsi, akkor is. De választhatsz még porcelánt, ami törékenyebb – pl. patikákban dolgoztak/nak ezzel, vagy a japán suribachit, amely gyönyörű vájataival, vagyis barázdált textúrájával könnyebben pépesíti a dolgokat.