Jellegzetes illata tavasszal elárasztja az erdőket. A vicces nevű fűszernövény ízben és biológiailag is közelebb áll a fokhagymához, mint a közönséges hagymához. Vadon is megterem, angol neve is erre utal: wood garlic-nak vagy wild garlic-nak is szokás nevezni. Áprilistól júniusig élvezhetjük. Virágai nem csak szemet gyönyörködtetőek, hanem igen hasznosak is. Korai virágzása igazi kincs a méheknek. Vadon termő jelenléte a fák tövében arra utal, hogy a fa igen tekintélyes korú. Hazánkban főleg a Nyugat-Dunántúlon, a Mecsekben és a Bakonyban fordul elő. Ha mégis otthoni termesztésébe fognánk, kifejezetten könnyen tartható, nincsenek nagy igényei. 

Tradicionálisan a gyógyászatban használták, később lett a gasztronómia kedvelt alapanyaga. Összetevői miatt kiválóan kezelhetőek vele a reumatikus panaszok és a magas koleszterinszint. Egy 1762-ben megjelent orvosi könyvben így írnak róla: „Köhögésben, fulladozásban, tagoknak elesésében, vízkórságban, negyednapi hideglelésben, kólikában, s több efféle taknyos hidegségből támadó nyavalyákban régtől fogva dicsértetik.” 

Leveleit leforrázva kiváló tea készíthető belőle, amely azonnali gyógyírt jelenthet, ha meghűltünk a trükkös áprilisi időjárásban. Kifejezetten magas a vitamintartalma, az A-, B- és C-vitamin pótlása a hosszú tél után kiválóan turbózza az immunrendszert. Rajongói szerint ha medvehagymával teli erdőben sétálunk, azonnal enyhíti a tavaszi fáradtságot. 

Fotó: 123 RF

Tisztító hatású, kihajtja a szervezetből a méreganyagot, és ez nemcsak a gyomorra és a bélrendszerre, de a vérre is igaz. Sömörös, pattanásos bőrre is kiváló, ám könnyen kipirosodást okozhat, ezért bánjunk vele csínján! 

De mi köze a medvékhez?

Mennyei ízét és egészségmegőrző hatását nem lehet kétségbe vonni, nevének eredete azonban mindig felmerül. Rengeteg megnevezése nem csak vad jellegére utal. Az ókori görög Arctoscordon elnevezés szó szerinti fordítása az alábbiképpen néz ki: arctos=medve, scordon= fokhagyma. Németül Bärlauch vagy Bärknoblauch (medvehagyma, illetve medvefokhagyma) néven fut.

A népi hiedelmek a téli álmukból felébredő medvékkel azonosítják, amely nem túlzás: gyakorlatilag a medvehagyma az új év első friss, ehető növénye. Egyfelől szimbolizálja az ébredező állatokkal egyidejűleg újjáéledő természetet, másfelől állítólag ez a macik mancsa útjába akadó első táplálék.