Nem túlzás azt állítani, hogy 2020 nem a kultúra éve. A járványhelyzet miatt először a színházakat, mozikat zárták be és mondták le a már jó előre beharangozott koncerteket, fesztiválokat. Miközben arra várunk, hogy az élet lassan újra elinduljon, a fővárosi Városmajori Szabadtéri Színház hatalmas változásokon megy keresztül. Nem csak azért, mert az idei évet hirtelen újra kellett tervezni, hanem mert ismét önálló szereplőként kér helyet a kulturális életben. Az idei mini-évadról, Színházi Szemléről, Összefogás Gáláról, valamint az új célokról, arculatról és a színház közösségépítő szerepéről is beszélgettünk Benkő Nórával, a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. nemrég kinevezett ügyvezető igazgatójával, aki a Városmajori Szabadtéri Színpad működéséért felelős.

– Február végén egy szokatlan döntéstől volt hangos a sajtó. A fővárosi közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy különválik a Margitszigeti és a Városmajori Szabadtéri Színpad. Azóta két hónap telt el, hol tart most a válás? Mikortól beszélhetünk két cégről?

B.N.: Talán többeket meglepett ez a döntés, így viszont a Városmajor végre saját arculatot kaphat. Nem csak egy befogadó nyári színpad lesz tematika nélkül, hanem saját produkciókkal is készülő önálló színházi műhely, ami nyit a park felé és nem elszigetelt zárványként működik tovább. A fővárosi határozat értelmében március 1-jétől a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója vagyok, és ennek keretében én felelek a Városmajori Szabadtéri Színpad működtetéséért. Egyébiránt egy szétválás van folyamatban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad külön cégként folytatja majd tovább a működését. A járványhelyzet minket is kész tények elé állított, így most gőzerővel dolgozunk azon, hogy egyrészt legyen egy mini-évadunk, másrészt a különválás és az intézmény önálló életének megszervezése zökkenőmentes legyen.

– A járvány alaposan átírta a kulturális élet szereplőinek terveit, hisz a tavaszi évad kiesett. Ez nyilván újratervezést jelent mindenkinek, van arra esély, hogy idén lesznek bemutatóik? 

B.N.: Amennyiben a körülmények engedik, akkor szeretnénk egy mini-évadot tartani, ami augusztus 15-e és szeptember 15-e között lenne. Nyilván nem a szokványos menetrend szerint, normál esetben az augusztus végén záró évadot mi most kitoltuk szeptember 15-ig. Így elmondhatnánk, hogy a terveink 1/3-a legalább teljesült. Erről nem szeretnék lemondani.

– A Városmajori Szabadtéri Színpad ad otthont immár sokadik éve a Városmajori Színházi Szemle programsorozatnak, amelyen a határon túli és a vidéki színházak legjobb darabjait láthatja a fővárosi közönség. Mi fér bele, ahogy Ön fogalmazott, a mini-évadba? Lesz Szemle?

B.N.: A Szemléről semmiképp sem szeretnénk lemondani. Nekem személy szerint is rossz érzés lenne, ha a közönség lemaradna ezekről a színvonalas előadásokról. Ebben a programban 8 darab szerepel, ezekből hatnak már van új időpontja. Még két augusztus eleji bemutató van függőben, de reméljük, azokat is meg tudjuk később tartani. Mi készen állunk a rendezvény lebonyolítására, hogy igazi minőségi szórakozást nyújtsunk azoknak, akik minket választanak. És van egy másik szívügyem is, az Összefogás Gála. Nem titok, hogy a színházi szakma nagyon nehéz helyzetbe került a járványhelyzet miatt. A kollégák egy része még kap fizetést, esetleg a felét, de sok köztük a szabadúszó, külsős munkatárs, akinek most egyáltalán nincs bevétele. Ez nem az a hivatás, ahol óriási tartalékokat lehet felhalmozni. És ne felejtsük el, hogy jelen esetben nemcsak a színészekről van szó, hanem a háttéremberekről is – öltöztetőkről, rendezőasszisztensekről, súgókról, ügyelőkről stb. – akik most attól a kis jövedelemtől is elesnek, ami eddig volt. Ezért találtam ki ezt a jótékonysági estet, amelynek teljes bevételét a fellépők között osztjuk szét. Felhívásunkra április 30-ig 215-en jelentkeztek. 

– Adódik a kérdés, hogy mikor tudják megtartani a Gálaestet?

B.N.: Augusztus 16-án. Ahogy feloldotta a kormány az érvényben lévő korlátozást, mely szerint augusztus 15-ig nem lehet 500 fő alatti rendezvényeket sem tartani. Lenne egy alapjegy, ami kvázi a belépő, és azon túl, aki akar és tud, annyival támogatja az estet, amennyivel szeretné. A fellépő színészeket arra kértük, hogy egy-egy egyéni produkció ne legyen több 5 percnél, a csoportos fellépés pedig 8 percnél. Harangi Máriát kértem fel arra, hogy rendezze meg a gálát, Mátyássy Szabolcsot pedig, hogy zeneileg összefogja az estet. Közben pályáztunk az EMMI-nél (Emberi Erőforrások Minisztériuma) támogatásért, hogy ez ne csak egy alkalom legyen, hanem gálasorozatot indíthassunk belőle. Meglátjuk, sikerül-e tovább vinnünk a kezdeményezést. De ami a legmeghatóbb az egészben, sőt, azt is mondhatnám, hogy igazán felemelő az az, hogy sokan jelentkeztek olyanok, akik ingyen segítenének a szervezésben. Köztük sminkesek és fodrászok is, akik szintén nem kérnek pénzt a munkájukért. Ez az igazi összefogás és azt hiszem, pont ezt kell megtanulnunk ebből a helyzetből. Nem lehet annyira önzően, csak a mindenkori profitnak alárendelve élni, ahogy eddig tettük. Az összefogás ereje fontosabb, mert ez tart meg, ez ad erőt, hitet a továbbiakhoz. Ha pedig bármilyen oknál fogva nem tudjuk a szabadtéren megrendezni ezt az estet, akkor az online térbe tervezzük vinni a közvetítést. 

– Ahogy korábban említette, jogilag most már két intézményről beszélünk, a Városmajori Szabadtéri Színpad önálló lesz, lett. Azt már tudjuk, hogy szeptember 15-éig mire számítanak, de hogyan tovább? Mi a jövő? Egyáltalán, van kiút a mostani helyzetből?

B.N.: Természetesen van. Rengeteg tervünk, ötletünk van, aminek a megvalósításán elkezdtünk dolgozni. A Városmajori Szabadtéri Színpad teljesen megújul. Egy új szellemiségű helyet szeretnénk kialakítani. Új designt, új arculatot kap az intézmény és szeretnénk nyitni a fiatalabb közönség felé. Ha megnézi, Budán alig van színház. A tervem az, hogy fiatalosabb, európaibb, igazi kulthellyé váljunk. Szeretnénk kialakítani egy zárt próbateret, ugyanis hosszabb távon a cél az, hogy ne csak helyet adjunk jó előadásoknak, hanem nekünk is legyenek bemutatóink. Szórakozás és minőség – ezt a két fogalmat kössék hozzánk. A színháznak nemcsak szórakoztató, hanem közösségformáló szerepe is van, ez utóbbi pedig a mostani helyzetben még jobban felerősödik. A járványhelyzet mindenkit megvisel, de a gyerekeket és az időseket különösen. Fontos, hogy segítsük őket a most felgyülemlő félelmek, szorongások feldolgozásában.

– Sokan úgy gondolhatják, ez inkább a pszichológusok területe, nem pedig a kultúráé. Hogy kell ezt elképzelni, hogyan tud segíteni a színház ezeknek a negatív beidegződéseknek a feloldásában?

B.N.: Ennek rengeteg módja van. A pályázatomban is szerepelt, hogy bár alapvetően szabadtéri színház vagyunk, de szeretnénk négy évszakossá tenni az intézményt. A közeli iskolákkal már felvettem a kapcsolatot, mert szeretném, ha be tudnánk vonni a diákokat a színházi munkába. Mondok egy példát: ha Hamlet bemutató van, akkor lehet szervezni a gyerekeknek előtte egy felvezető foglalkozást, ahol beszélgetünk velük a darabról. Majd miután megnézték, lenne egy feldolgozó óra. Ezzel is lehet segíteni őket, hogy meg tudják fogalmazni és el tudják mondani a bennük felmerülő érzéseket. De mondok mást. Hasonló találkozókat lehet szervezni a felnőtteknek is. Palya Bea sok dalt írt a válásról. Az ő koncertje után lehet egy pszichológussal beszélgetni a válásról. És persze a sor még folytatható. Mivel drámapedagógus is vagyok, pontosan tudom, hogy a kultúra, a művészetek rengeteget tudnak segíteni egy-egy trauma, vagy feszültség feloldásában, korosztálytól függetlenül. Arra törekszem, hogy egy csapatot építsek a színház köré. Olyan művészekkel szeretnénk együtt dolgozni, akik elhivatottak ezen célok felé, így egy olyan alkotóműhellyé tudunk válni, ahova az emberek azért jönnek, mert a helyet magukénak érzik.