Tegye fel a kezét, aki szereti a brassica oleraceát! Senki? És a vadkáposztát? Vagy ha azt nem, a vadkáposztát? Pedig a vadkáposztát biztos kóstoltátok már. A vadkáposztát mindenki szereti!  Nos, így hangzana, ha hivatalos nevén neveznénk a brokkolit, a karalábét, a karfiolt, a kelbimbót, a fejes és vörös káposztát, a kelkáposztát, vagy a fodros kelt. Ezek ugyanis mind-mind a vadkáposzta növény részei vagy változatai gyakorlatilag.

Az elmúlt néhány évezredben több irányba is nemesítették a Dél- és Nyugat-Európa tengerparti részein őshonos, vadon termő vadkáposztát. Ez a növény igazi alkalmazkodó bűvész volt, amíg az ember nem vonta be a táplálkozásába. Egyrészt magas a só és kalcium-karbonát tűrőképessége, de emellett nem túl életképes más növényekkel szemben: így leginkább a mészkősziklák repedéseiben, réseiben burjánzott el. Képes nemcsak túlélni, de növekedni is a mostoha körülmények között, a víz és tápanyagok kivételes tárolási képességét pedig nemesített változatai is megtartották.

Ezt már az ókorban is felismerték, előszeretettel fogyasztották leveleit, sőt, a középkorra egyre messzebb került a partvidéktől. A kolostorok konyhakertjeiben pedig nemcsak a versenytárs fajokat kapálták ki a közelükből, de egyes tulajdonságaik, részeik szempontjából elkezdték a nemesítésüket is, kialakítva a mai változatokat. Sokan bele se gondolnak, hogy ezek a zöldségek egy növényről származnak, annyira különböző a megjelenésük – de élettani hatása mindnek hasonlóan pozitív.

Párját ritkítja a vadkáposzta tápanyaggyűjtő és raktározó képessége, ami az egyik legfontosabb termesztett növényünkké tette!

– írja Jeanne Osnas a Botanikus a konyhában című blogjában. A nemesítés és fajtaszelektálás következtében mára tucatnyi, egymástól élesen elkülönülő vadkáposztát különböztethetünk meg. A kelkáposztát már a görögök nemesítették időszámításunk előtt 300 környékén a nagyobb, dúsabb levelekért. A fejes és vöröskáposzta az 1200-as években alakult ki, a fej vékony, de széles, egymásra szorosan simuló levelekből áll össze.

Szintén ekkor jelentek meg a kelbimbó első változatai, de igazán csak a 19. század belga nemesítései után terjedt el: a fejes káposztához közeli növény főszáron növesztett rügyeit, hajtásait fogyasztjuk el. A karalábé az 1400-as években vált népszerűvé, itt az alsó szárrész megvastagítását tűzték ki célul. A brokkoli Olaszországból terjedt el a 16. században, a vastag, húsos virágzattal rendelkező egyedek nemesítésével. Aztán több száz brokkoli változaton keresztül vezetett az út a karfiolig. A pagodakarfiol viszont sokkal inkább brokkoli, és semmi köze sincs Kínához, az olaszok nemesítették. A kínaiak nemesítették a kínai brokkolit, ez azonban szinte ismeretlen nálunk.

A fentiekből is látszik, hogy az ember már a GMO-k előtt is régóta játszik a növényi genetikával, éppen csak hosszabb ideig tartott egy-egy faj totális átalakítása. Ma persze ez a laboratóriumokban jóval gyorsabban és célzottabban történik.

Sőt! Sok helyen, ha közelebbről megnézzük, díszkáposztát ültetnek Magyarországon a tereken.

Ebben az országban olyan salátahiány van, hogy káposztát adnak a KFC-ben és a Subway-ben is!