Tegye fel a kezét, aki imádja a kukoricakeményítőt?

Ééén!

Csak azt nem értem, más miért nem? Remek dolog pedig, sokoldalú, és fontos hozzávaló a konyhában.

Mondok is rá 5 okot, hogy miért:

 1. Teljesen természetes: a hiedelmekkel ellentétben ez nem vegyi úton, hanem komplikált szűrési mechanizmusok útján készül és tiszta kukoricakeményítőből áll.

2. Remekül sűrít. Én jobban szeretem, mint a lisztet, mert ízetlen, színtelen, és nem csomósodik, ráadásul simább a végeredmény, mint a liszttel. Ennek lehet valami köze az aktuális liszt szemcseméretéhez is, mert a kukoricakeményítő egy nagyon finom por. Ha egyforma mennyiségű keményítőt és hideg folyadékot keversz össze, hogy egy tejszín állagú folyadékot kapj, igény szerinti mennyiséggel remekül sűríthetsz be szószokat, leveseket, főzelékeket. Forralással indul be igazán, úgyhogy azt ne mulaszd el, és figyelj rá, hogy hűlés közben is sűrűsödik, úgyhogy óvatosan az adagolással!

3. A legjobb ragasztó. Ha már a sűrítésnél tartunk: gyümölcsös pitékben a folyós pitetöltelék megmentője, mert besűríti a gyümölcs kieresztett levét. Pudingokban és krémekben is a legjobb!

4. Ropog. A rántott csirkéről mindenkinek a panírozott verzió jut eszébe: liszt, tojás, zsemlemorzsa. Én mostanában szoktam át a amerikai módira: fűszeres tejbe, de leginkább íróba, vagy kefírbe pácolom a csirkét kb. 1 órára, a combokat akár egy éjszakára is, majd liszt ÉS kukoricakeményítő 1:1 arányú, szintén megfűszerezett keverékében meghempergetem, és mehet az olajba. Liszttel kezdtem, de ma már így, kukoricakeményítővel készítem, olykor nem is keverem liszttel: egyszerűen sokkal ropogósabb lesz a végeredmény.

5. Pirul (és ropog): A fenti tulajdonságot használom akkor is, ha kevergetve pirított, vagyis nagyon gyorsan sütött ételeket készítek, pl. ázsiai zöldséges, vagy húsos ételeket, amelyek akár szószosak is lehetnek. Ha az alapanyagokat meghempergetem kukoricalisztben, akkor a külsejük rekordgyorsasággal pirul nagyon ropogósra, míg a belsejük is roppanós marad.