A napokban rájöttem, hogy több, mint húsz éves a konyhai pályafutásom. Persze régebben is voltak próbálkozásaim, de a rendszeres főzés, később pedig a konyha, mint munkahely ekkor indult.

Lelövöm előre a poént: nekem a hagyományos eszközök jöttek és jönnek be. Nem szeretem a százezer funkciós, mérleges, tüzet csiholó, beszélő gépeket, a tudás ugyanis nálam van, neki csak a munkát kell elvégeznie. Volt trükkös márványgolyós fűszerőrlőm, meg porcelán mozsaram, de minden eltört, viszont a hagyományos gránit mozsaram immár tizedik éve állja a sarat, és még szaga sincs, mint a réz, vagy a vas mozsaraimnak volt.

Botmixer –kell, turmix –kell, robotgép –kell (és ehhez jöhet a szeletelő betét is, meg persze a dagasztókar, lapát, és habverő fej). Nagy késes robotgép – néha jól jönne, de a botmixer aprító tartozékával egész jól boldogulok. Szerintem a gépek közül a robotgépemet használom ki a legjobban, még az omlós tésztát is ezzel gyúrom, nem a kezemmel. Vízforraló –jöhet, kenyérpirító –mindenképpen!

Fotó: 123RF

Aztán ott vannak az eszközök: ebben szintén a hagyományos elv híve vagyok, de azért nem ennyire fekete-fehér a helyzet. Nem szeretem pl. a banán szeletelőt, de a meggymagozót igen. Nyilván használok zöldséghámozót, de a hagyma vágásához használható kis fésűszerű izét nem, mert elég biztos a késtechnikám. Nincs alma szeletelőm, de van karalábévájóm – az is inkább az esztétikum miatt, hiszen szebb egy félgömb alakban kivájt magház, mint egy olyan, ami össze-vissza van forgácsolva. Ananászhámozó, mangó szeletelő, fokhagyma pucoló henger, avokádó magozó… na ezeket köszi, de nem kérem, csak a helyet foglalják. Hallottatok már a vajazóról, ami főtt kukoricára való, és, igen, megvajazza azt? Az arcomat a tenyerembe temetem, és ingatom a fejem. Már csak az a kérdésem: “Miért?”

Ezzel szemben vannak nagyon hasznos eszközeim is. Már írtam a három kedvenc eszközömről, úgyhogy nem írom meg újra, de ezek mellett ott vannak a sztenderd, jó kések és a nélkülözhetetlen fakanalak is. Meg a már említett karalábévájóm, a zöldséghámozóm, a késélezőm, a mérőpoharaim és a kanalaim, a jó kis húshőmérőm, a műanyag nyomóüvegem. Egyébként a citromfacsaró is elég jól jön, hát még a citrus hámozó/reszelő kis izéke, ami nem egy sima reszelő, hanem szép, vékony csíkokban szedi le a citrusok héját, így szebben tudok vele díszíteni. Habzsák, tölcsér, habverők, spatulák – ha belegondolok, erős a mezőny a hasznos és szükséges eszközök terén is, nem csak a haszontalanból van sok.

Edények terén aztán végképp hagyományos vagyok: a legkedvencebb konyhai edényem az öntött vas serpenyőm, ha lehetne, mindent ebben készítenék, de nem lehet, mert egyrészt nem elég mély, másrészt nem igazán szereti a folyadékot, nem is tesz jót neki, úgyhogy ez marad sütésre, és persze ott vannak a szupi kis lábosaim is (pl. egy szintén öntöttvas, de zománcozott darab, ami bírja a vizes ételeket is, haha).

Ezután az önanalízis után pedig szívesen meghallgatnám, hogy nektek mi a kedvenc eszközötök, vagy mi volt a leghaszontalanabb, amivel valaha találkoztatok?