Csodaszerként vagy inkább óvatosan bánjunk a Myricával?
Nálunk is egyre gyakrabban bukkan fel a „bayberry” név, mint kozmetikai összetevő vagy gyógyhatású termék. A főleg Texasban ismert a Myrica pensylvanica – ez a négy méter magasra növő cserje az Államok keleti oldalán hasznosul régóta gyógynövényként. A fenyérmirtusz amerikai rokonának gyökér-kérge és a szilvára emlékeztető ízű, vörös bogyói a legértékesebb részei, ám a hatékonyságukat illetően egyelőre még nem gyűlt össze elég tudományos bizonyíték. A készítmények szedését jobb orvossal megbeszélni, ugyanis az egyéni egészségi állapot és a kor is más-más mennyiséget igényelhet. Van, aki meghűlés vagy bélbántalmak esetén vesz be a porából, de hasmenés és émelygés esetén szintén szóba jöhet. Méregtelenítésre, a keringési rendszer élénkítésére, torokgyulladás enyhítésére, illetve sebek és kelések ápolására is alkalmazzák, ezen felül pedig még női folyás esetén intim zuhanyhoz is kapóra jöhet. Antioxidáns és C-vitamin tartalma pedig külső szépséget kölcsönöz a fogyasztónak.
A bogyókból kinyert viasz parfümökben és gyertyákban köszönhet vissza; a növényben található csersav viszont a bőrre szárító hatással van. Tisztázni kell, hogy sajnos nem csodaszer, ugyanis szájon át nagy mennyiségben való fogyasztása okozhat hányást, illetve egyik kémiai összetevője akár még rákkeltő is lehet. Várandós és szoptatós anyukák nagy ívben kerüljék, akárcsak a magas vérnyomásúak, mert a csersav hatására a szervezetben felhalmozódhat a nátrium. Az ödémások számára ugyanígy nem javallt a fogyasztása.
Perzsa
Forrás: rxlist.com