Éttermek alkalmazzák azt a trükköt amit most mutatok: hely, idő és tisztaságbarát megoldás ez házi lekvár előállításhoz. Először szkeptikus voltam, mert ugye hogy lesz egy lekvár olyan jó sűrű, ahogy én szeretem, anelkül, hogy keverném-kavarnám, pektin, agar-agar, vagy bármilyen segédanyag nélkül. Mert egyébként csak egy gyümölcsszósz lesz a végén, azt meg ugye nem akarom, legalábbis nem most.

A kérdéseimre a válasz meggyőző volt már az első próbálkozásnál: nem elég, hogy a gyümölcs karamellizálódik, ha elég sok ideig sütöm, megfelelően sűrű is lesz az állaga. Így aztán gyakran készítek így lekvárt, de nem mindig: legtöbbször akkor csalok így, ha a tűzhelyen más dolgom is vn, esetleg több más dolgom is. Tehát amikor pont itt volt ez a nagy adag rebarbarám, és közben a vasárnapi ebédet kellett összerakni, a rebarbara pedg már kornyadozott. Megtisztítottam, felkockáztam, kevés cukrot tettem rá és még több sztíviát (a cukor miatt karamellizálódik, azt nem hagyhatom ki), és hagytam, had lássa el önmagát a sütőben 1 órán keresztül. Nekem más dolgom akadt, és így mindketten jól jártunk.

Ugyanezt a mutatványt eperrel, málnával, meggyel már előadtam, de épp azon gondolkozom, hogy almával is isteni lehet, és, hogy hogyan is maradhatott ki a sárgabarack. Idén még pótolom ezt is, és majd beszámolok.