Egy tanulmány szerint, ha áthívjuk anyukánkat, nagymamánkat vacsorára, az meghosszabbíthatja az életét – és javíthatja annak minőségét. A Kaliforniai Egyetem (University of California) kutatói megállapították, hogy a magány nagy szerepet játszik az időskori hanyatlásban. A kutatásban 1600 felnőttet figyeltek meg (átlagéletkoruk 71 év volt), majd megállapították: társadalmi-gazdasági és egészségügyi helyzettől függetlenül a magány magasan tartotta a halálozási arányt. A magányos alanyok közel 23%-a hunyt el 6 éven belül, ezzel szemben a társsal élők csupán 14%-a halt meg.

„Egész életünk során fennáll az olyan emberek iránti igény, akik ismernek, értékelnek minket, akik boldogságot nyújtanak számunkra.” – mondja Barbara Moscowitz a Massachusettsi Általános Kórház (Massachusetts General Hospital) vezető geriátriai (öregkorban előforduló betegségekkel foglalkozó) szociális munkás.

Az idősek jobban értékelik a kapcsolataikat, mint gyermekeik, unokáik. Rosemary Blieszner, a Virginia Tech emberi fejlődés professzora arra jutott, hogy a nagyszülőknek az évek alatt rengeteg idejük volt élesíteni a fontos kapcsolati készségeiket. „A fiatal felnőtteknél jobban tolerálják barátaik tökéletlenségét és sajátosságait. Idősebb korban már sokkal tapasztaltabbak leszünk a barátságainkkal kapcsolatban – tudjuk majd, min érdemes veszekedni, és min nem.” – emeli ki Blieszner.

Azon túl, hogy meghívjuk idősebb rokonainkat és barátainkat magunkhoz, fontos az is, hogy előremozdítsuk korosabb kapcsolatainkat. A nagymamával vagy nagypapával töltött több idő nem csak nekik, de nekünk is kedvez: ők megkapják a társaságot, a beszélgetéseket, amelyek fontosak a mindennapjaikban, mi pedig a régi történeteiket, az öleléseiket kapjuk – és nem utolsó sorban a hagyományos receptjeiket.

forrás: delish.com