Így lett egy népszerű főételből kedvenc leves
Aki járt már nálam a Kristóf konyhája food truckban, tudhatja, hogy odavagyok a tahinivel, azaz szezámmagkrémmel nyakon öntött, sütőben sült karfiolért – fokhagymás olívaolajjal és frissen őrölt fekete borssal, esetleg egy kis pirított fenyőmaggal, vagy gránátalma magokkal a tetején.
Ez a csodás fogás ott díszeleg minden tel-avivi kávézó menüjén – olyan népszerű, hogy a pincér egyszerűen csak „kruvit”-nak, azaz karfiolnak nevezi, és máris mindenki tudja, miről van szó – mintha csak a karfiolnak ez az egyetlen egy elkészítési módja volna a nagyvilágon.
Így aztán, amikor a napokban éppen egy menüsort állítottam össze egy kollaboráció alkalmából – egy Valentin-napi vacsorát főzök majd az egyik kedvenc tel-avivi kávézó-éttermemben, a Café Xohoban -, eszembe jutott: ha mindenki imádja az ízkombinációt, miért nem használjuk többféle változatban: szószként, sőt, akár levesként is.
Egy baráti vacsora tökéletes alkalom volt arra, hogy leteszteljem a receptet. Szem (azaz tányér) nem maradt szárazon…
Hozzávalók
- 1 fej salotta, vagy más fehér hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 karalábé
- 1 kis fej karfiol
- 4 evőkanál tahini
- 1 citrom leve és héja
- olívaolaj
- só
- bors
- római kömény
- őrölt koriandermag
- szerecsendió
- 2 evőkanál fenyőmag
Elkészítés
A zöldségeket aprócska kockákra vagdosom – minél kisebbek, annál hamarabb puhulnak.
Olívaolajat hevítek egy teflon lábas alján, meghintem a fűszerekkel – szerecsendióból csak egy csipetet haszálok, a többi fűszerrel gálánsabban bánok.
Jöhetnek az apróra vágott zöldségek is – tíz másodpercenként megkevergetve őket alaposan megpirítom őket, de azért nem annyira, hogy barnulni, vagy karamellizálódni kezdjenek – így megtarthatom a levesem ártatlan, hófehér színét.
Amikor már nagyon pirulna a hagyma, a felöntöm 7.5 dl forró vízzel, kissé utána fűszerezem, majd felforralom, és fedővel lefedve, takaréklángon bugyborékoltatom 25 percen át.
Addig is kikeverem a tahinit: kétszeres mennyiségű vízzel, citromlével, egy gerezd préselt fokhagymával, egy kis olívaolajjal, és a fűszerekkel tartármártás-sűsűségű masszát keverek.
Jön a botmixer varázslat: lehúzom a tűzről a lábost, a péppé főtt zöldségeket alaposan összeturmixolom, belereszelek egy kis citromhéjat is, majd nyakon öntöm a tahinivel, és még egy kicsit mixelek rajta a varázspálcámmal.
Friss zöldfűszerekkel, száraz serpenyőn pirított fenyőmaggal, vagy gránátalma magokkal megkoronázva tálalom. A selymes, fehér leves azonnal a bauhaus épületekkel ékes „Fehér Városba”, Tel Avivba repít.