Ki gondolta, volna, hogy már itt tartunk, lassan az eperszezonnak is vége lesz. Még azért nem kell pánikolni, van még idő, viszont már most el kell gondolkodnunk azon, hogy ha lekvárt akarunk főzni akkor azt a legjobb, legízletesebb darabokból akarjuk megtenni. Ezért aztán piacra fel, epret kell venni!

Nekem az eperlekváral két bajom, van, vagyis az egyik az minden lekvárral: a cukor. Ez a könnyebben orvosolható ügy, leginkább sztíviával szoktam helyettesíteni, mert annyira kevés kell belőle, hogy a kesernyés ízt se érezni. Az eper ráadásul épp elég édes magában is, így még kevesebb kell. A másik problémám a zselésítés: mivel az eper önmagában nem tartalmaz pektint, ezért vagy főzés közben kell hozzáadni por alakban, vagy más megoldáshoz kell folyamodni, főleg, ha nincs itthon pektin. Régen a kivivel próbálkoztam, mert annak a magjaiban sok található ebből a zselésítő anyagból, jól be is sűrítette a lekvárt. Csak éppen mire az eperszezon dúl, és megéri eperlekvármennyiségű epret venni, a kiviszezon épp lecseng, úgyhogy elég költséges megoldás volt.

És ekkor jött az isteni szikra: a chia mag. Jó, jó, értem én, mag. Viszont én szeretem a chiamagot, úgyhogy nem zavaró a jelenléte az eperlekvárban sem. Hát ha még mondjuk egy málnalekvárra gondolok, amiben eleve ott vannak a magok. Fel sem tűnik. Ennél egyszerűbben, és gyorsabban még nem készítettem lekvárt. Íme a recept, ha van 15 perced, akkor te is el tudod készíteni.