Mivel június 22-én a meteorológiai nyár is beköszöntött, az “igaziról” nem is beszélve, hál’ istennek nem kell fagyoskodnunk. Ez meglátszik a piacok kínálatán is, roskadoznak a standok a zsenge zöldségek és az édes gyümölcsök alatt. Én ebből a választékból mindig kiszúrom a szerényen megbújó, élénk narancssárgán virító, de nagyon zöld szár és levélhalommal eltakart újrépákat. Imádom magában rágcsálni, imádom, hogy még ilyen aprók, a friss zöldjét is szeretem pesztónak, és sütni pedig… na azt imádom a legjobban. Egyszer már mutattam egy receptet, bár ott kevésbé a répán, mint inkább a szószon volt a hangsúly. Ma viszont hadd tündököljön a répa! És, hogy a roppanósra karamellizálódott, édeskés gyökérzöldség íze még teljesebb legyen, a mellékszereplő a – természetesen új – lilahagyma, a szintén karamellizált ízbomba. Olívaolaj, só, bors, és viszlát 35 perc múlva az asztalon. Nem elég, hogy elképesztően finom, még gyönyörű is.

Nagyon ritkán hámozom a répát, az újrépát pedig szinte soha. Szeretek egy kb 2-3 cm-s szárat rajtahagyni, mert egyrészt ehető, másrészt nagyon csinos. Ha azt látod, hogy a szára tövében még kissé földes, kapargasd meg egy késsel, de egyébként csak dörzsöld le folyó víz alatt.