Miközben a világ szinte minden konyhájában állandó szereplő a rizs, ez általában fehér, és nem a barna rizs, amelyet erőteljesebb íze, rágósabb állaga, és hosszabb főzési ideje miatt mellőznek.

De vajon tényleg olyan egészséges-e a barna rizs, ahogy azt az egészségmániások állítják?

Röviden: igen. És nem csak hogy a fehér rizsnél egészségesebb, hanem önmagában is nagyon egészséges. Kezdjük az elején: a rizs úgy “készül”, hogy a learatott növény magjairól eltávolítják a külső burkot, a  héjat, és ezzel elérik a barna rizs fokozatot. A több, mint 40 000 (!) fajt számláló rizs minden egyes fajánál így van ez. A további csiszolások, finomítások hatására lesz fehér, és ezzel együtt veszti el minden értékes tápanyagát, vagyis vitamint, ásványi anyagot és rostot. Nagyjából 20 dkg-nyi barna rizs viszont a napi ajánlott mangán bevitel 80%-át adja: ez az ásvány fontos az agy és az idegrendszer működéséhez, valamint a vércukor szintet is szabályozza. Tény, az is, hogy a barna rizs foszfortartalma kétszer akkora, mint a fehéré, és vastartalma is jelentősen, két és félszer akkora!

A vitaminok terén a B-vitaminoknál a legjelentősebb az eltérés, sorrendben a B1-vitamintartalma négyszer, a B3-é háromszor, a B6-é pedig tízszer akkora, mint a fehér rizsé, azért ez fantasztikus! És értem én, hogy kalória és szénhidrát terén nem igazán tér el a fehér rizstől, de mégis érdemes fontolóra venni a cserét, ha diétázol, mert a rosttartalma viszont magasabb, ezért a glikémiás indexe alacsonyabb a fehér társánál. Magyarra lefordítva, sokkal tovább telít, vagyis később leszel éhes, ha ezt fogyasztod.

Ha váltanál, de nem győzött meg a valóban kicsit rágósabb, erőteljesen diós ízélmény, akkor ajánlom, hogy keverd fehér rizzsel, vagy edd erőteljesebb ízű, modjuk távol-keleti ételekkel, currykkel kezdetként. Tényleg tovább tart megfőzni, de sokszorosan megéri. Arról nem is beszélve, hogy pl. töltött ételekben (töltött káposzta, vagy paprika), fel sem tűnik majd. Ott is érdemes lehet elkezdeni.