Ez a cikk jóleső visszatekintés a múltba, a régi lakodalmas, büfé és házi sütemények világába. Arra az időszakra, amikor még nem nagyon ismertük a mascarponét, a citrom az citrom volt, lime-ról még csak nem is hallottunk. Édesanyánk bekeverte a tésztát, előkapta a pudingport, a rumaromát, és desszertet varázsolt belőlük. Arra az időszakra, amikor a megszokott és szűkre szabott alapanyagokra támaszkodhattunk csak. A reform konyha még csak sejleni sem kezdett. A cukor és a liszt még csak fehér volt. A banánért és a narancsért sorban álltak a szüleink. És mégis mennyi finomság készült már abban az időben is! Ikonikus sütemények, amelyek nélkül egy hétvégi ebéd, egy esküvő vagy egy sarki büfékocsi létezni sem tudott. Mert mindenhez csak fantázia kell, meg egy kis lelkesedés.

Persze ne gondoljuk azt, hogy manapság már nem sütjük meg ezeket a sütiket. Ó, dehogynem! Reneszánszukat élik. Van, amit a klasszikus módon sütnek meg, van, amit reform alapanyagokból, van, amit újragondolnak. De az alapcél ugyanaz: visszahozni a régi, szeretett ízvilágot.

De nézzük is, hogy melyek voltak ezek a kedvenc sütemények! 

Otthoni klasszikus süteményeink elsőjeként kell említenem a méteres süteményt. Ugye-ugye? Csokis és sima piskóta jellegű tészta, közte puncskrém, tetején olvasztott csoki. Itt van a kókuszkocka, szintén piskóta alappal, csokiba, majd kókuszreszelékbe mártva. És ha piskóta, akkor nem hagyhatjuk ki a pudingos-gyümölcsös piskótatortát, amihez külön formát vásároltunk, és abban sütöttük meg az alapot. És még nincs vége a piskóta sornak! Emlékeztek a piskótatekercsre? Lekvárosan, porcukorral megszórva? Nem lehetett nem szeretni.

Házi kedvenc volt még a kókuszgolyó, sőt, ma is az. Darált keksz, kakaó, meggy, kókuszreszelék. Darált kekszes még a kókusztekercs. Csak azt vajas krémmel megkenjük, és utána csavarjuk fel. Szintén keksz alapú az Albert kekszes sütemény, itt az egész kekszek közé kerül a krém. Szerettük a kekszeket, nem csak a boltit. Sokan készítettek otthon darálós kekszet. Ehhez is külön kis kézi hajtású formázónk volt. Készítettünk vaníliásat, kakaósat. 

Sütöttünk ám tortákat is! A Fanta vagy Mirinda torta mindent vitt, kakaós piskóta alap, túrókrém és a tetején zselésített narancsos üdítő. Elég hihetetlen narancssárga színnel…?

Kevésbé otthoni, inkább lakodalmas süteménynek készült a kosárka. Omlós tészta kosárka formában sütve, dióhabbal, meggyel. Megosztó a baracksütemény. Sosem tudtátok gyerekként, hogy mitől olyan színes, igaz? A gyúrt tésztából gömböket formáztak, megsütötték, kettévágták, kivájták a tészta egy részét, betöltötték, összeragasztották, majd ételszínezékkel festve díszítették. Voltak még a soklapos sütemények, ötlapos például a mézes krémes, hatlapos, aminek a tésztájában szalalkáli van, tölteléke pedig egy vajas-kakaós krém.

Nem szabad kihagynom a büfék sztárjait, ilyen volt az isler, a kerek tésztalapok között lekvárral és a tetején csokoládéval. A piramis sütemény, aminek azért otthon nem nagyon álltunk neki, de a piskóta csokikrémmel mindig nyerő, szóval vettük és ettük. A puncsszelet és a mignon is a listán van, mindkettő egy kiadósabb cukorsokk, de van, amikor arra van szükségünk.

Magamnak meg is hoztam a kedvet egy kis hétvégi sütögetéshez, pedig a lista közel sem teljes.