Mi hozhatná meg jobban az ünnepi hangulatot, mint egy bögre gőzölgő, illatos-fűszeres forralt bor? Imádjuk a karácsonyi vásári forgatagban elkortyolni, de otthon, a meleg szobában iszogatva is mennyei.

A forralt bor története

Mint oly sok mindent, ezt az italt is a rómaiaknak köszönhetjük, az 5. századtól már biztosan fogyasztották. Meg kell jegyezni, akkoriban a borok eléggé más karakterűek voltak, mint manapság. Általában mézzel és gyógynövényekkel keverték – tartósítási célból. A középkorban népszerű maradt egész Európában, több korabeli szakácskönyv is megemlékezett a legkedveltebb forralt bor receptekről. Néhány évszázaddal később vált aztán igazi karácsonyi klasszikussá, 1843-ban Charles Dickens is megemlítette a Karácsonyi énekben.

Hol készítik?

Régóta isszák Európa-szerte, éppen ezért több különböző néven is ismert. Német nyelvterületen a Glühweint szegfűszeggel, fahéjjal és csillagánizzsal fűszerezik. Ha Norvégiában járunk, gløgg, a svédeknél pedig glögg néven keressük, előbbit egy helyi likőrrel bolondítják meg, utóbbit pedig mazsolával és blansírozott mandulával kínálják. A franciák kevesebb fahéjat tesznek bele, hogy ne nyomják el a bor ízét, cserébe viszont tisztességes adag konyakot löttyintenek bele. Kanadában pedig whisky és juharszirup kerül az italba.

Milyen bort válasszunk?

Ne spóroljunk! A rossz minőségű alkohol forralva sem lesz az igazi, válasszunk jóféle bort! A legjobb, ha testes, karakteres ízű vörösborból készítjük.

A legfinomabb fűszerek

Használjunk egész fűszereket, ugyanis forralás után ezeket könnyedén el tudjuk távolítani az italból, és nem szükséges leszűrnünk majd a bort. A legegyszerűbb, ha az apróbb szegfűszeget vagy szegfűborsot teatojásba helyezzük, így csak ki kell kapnunk a lábasból, miután elkészült az ital.

A leggyakrabban felhasznált fűszerek között is toplistás a fahéj és a szegfűszeg, de ízlés szerint adhatunk még hozzá gyömbért, csillagánizst, szegfűborsot, kardamomot, szerecsendiót és vaníliát. És mi a helyzet a citrushéjakkal? A csinos narancshéj nem csupán díszítésre jó, adjuk is a keverékhez! A citrom- vagy narancshéj jól kiegészítik a fűszereket, a keserű íz kiegyensúlyozására keverjünk az italhoz cukrot, mézet vagy juharszirupot.

Kell-e hozzáadni egyéb alkoholos italt?

Nem feltétlenül, csak ha szeretnénk. A klasszikus választás a konyak – vagy ehhez hasonló italok –, ezzel ugyanis úgy növelhetjük az ital alkoholtartalmát, hogy az íz nem fog jelentősen változni, megmaradnak a jól ismert jegyek. A gin szintén működhet, illetve ha szeretjük a citrusos ízt, tegyünk hozzá citrusos likőröket, például Grand Marnier-t vagy Cointreau-t.

Hogyan főzzük?

Két ismert módja is létezik a forralt bor készítésének. Az első talán ismertebb: az összes hozzávalót tegyük lábasba, majd lassú tűzön, gyöngyöztetve főzzük kb. 20 percig. Vigyázzunk, ne főzzük el az alkoholt! A második módszer intenzívebb, koncentráltabb ízeket eredményez. Egy kevés bort forraljunk fel a cukorral – vagy más édesítővel – és a fűszerekkel, főzzük szirupossá. Adjuk hozzá a többi bort, majd az előbbi módszerhez hasonlóan főzzük szép lassan, gyöngyöztetve. Bármelyik módszert is választjuk, a további szeszes italt csak a felszolgálás előtti utolsó pillanatban adjuk hozzá, hogy ne illanjon el az alkohol. A dekorációról se feledkezzünk meg, persze ne azokat a fűszereket és citrushéjakat használjuk, amelyekkel készítettük az italt.

Mit kezdhetünk még a forralt borral?

Ha abba a furcsa helyzetbe kerülünk, hogy nem fogyott el az összes forralt bor, ne essünk kétségbe! Ha sonkát vagy más egyben készült húst sütünk, használjuk mázként, sütés közben kenegessük át többször a készülő ételt. Amennyiben inkább édesre vágyunk, pároljunk benne télies gyümölcsöket, például almát vagy körtét. A bort ilyenkor akár sziruposra is főzhetjük a finom ragacsos hatásért.

Forrás: lovefood