Már el sem hiszem, hogy végre itt a Húsvét, olyan hosszúnak tűnt ez a többször visszatérő tél. Jöhet a medvehagyma, a friss újhagyma, roppanós retek, lehet végre fél órás öltözés nélkül is az utcára menni, és melegebb vaaan!!!! Ezért aztán az idei Húsvétra egy olyan projektet találtam ki a gyerekekkel, ami nem órákat vesz igénybe, hogy inkább a szabadba tudjunk menni, de azért kellően cuki ahhoz, hogy lekösse őket egy kis időre.

Az egyik óvoda utáni hazaúton, amikor az uzsonna utáni uzsonnájukat ropogtatták, beugrott az ötlet, hogy ezekből a kisperecekből miért is ne lehetne nyuszikat varázsolni, végül is olyan, mintha fülük lenne. Úgyhogy kikísérleteztem egy megoldást, körbenéztem a kellékeim között, ebből születtek ezek a nyuszikák. A hibák beleférnek, a gyerekek pedig előre magukba tömték az elkészült pereceket, de végül is megdolgoztak érte.

A mennyiségek attól függenek, hogy mennyi perecet akarsz készíteni, így pontosat nem tudok mondai. Azt viszont igen, hogy egy kis csomag perecből, az eltört, szétesett darabokat nem számolva, nekünk több, mint 50 nyuszink lett, és ezt simán kidekoráltuk abból az egy tábla fehércsokiból, amit megolvasztottam Ráadásul úgy, hogy a fehér rész befejezése után még piros ételfestéket kevertem a maradékba, hogy a fülecskéket is meg tudjuk festeni. Szóval arányoknak azért szerintem ez elég jó iránymutató. A nyuszikészítés pedig így zajlik:

A pereceket helyezd sütőpapírra. A fehércsokit olvaszd meg, majd kiskanállal kanalazd a perecekbe; két út van: vagy csak a kis lyukakba, vagy úgy, hogy az egészet kitöltse, és befedje a perecet. Ha van kis rózsaszín cukrod, ami nekem volt, de ne kérdezd, honnan, akkor ezt még a folyós csokiba nyomd bele fogpiszkálóval – ez lesz az orra. Közben rájöttem, hogy a bajszait is, és a szemeit is lehetne ilyen csokidarából készíteni, de nekem az nem olt, volt viszont fekete ehető filctollam. Ráadásul a csokidara nem ilyen pici kezekbe való, legalábbis az enyéim finommotorikája még nem éri el ezt a szintet. Úgyhogy a fekete filctollat használtuk. Szerintem aki süt, annak érdemes egy ilyenbe beruházni, mert sok kekszhez használtuk már az évek során (4 éve van meg). De ezt persze csak akkor, ha már megszáradt a csoki. Viszont amíg még kissé folyós, a maradék csokihoz piros ételfestéket kevertem, épp csak annyit, hogy rózsaszín legyen, és egy, a gyerekeimtől elkobzott, alaposan kimosott ecsettel festettük meg a fülecskéit (a rózsaszín cukor helyett ezzel is megfestheted az orrát). Aztán hűtő, dermedés, és jöhetett a filctoll. Nem volt bonyolult, de a forró csokoládéval vigyázni kell, és a mivel minden nagyon kicsi, türelem, és sok bíztatás is kellett, de igazán jól sültek el szerintem, nem?