Marton Adrienn-nel, Pataky Péterrel és a hét gasztrobloggerrel mostantól még ízesebb az élet
Fotó: Warut Roonguthai, Wikipedia

Ételek, amelyek régen teljesen máshogy néztek ki – 1. rész: zöldségek és gyümölcsök

2019. október 9.

Ahogy múlnak az évtizedek-évszázadok, nem csak mi, emberek változunk, hanem a mindennapi betevőnk is jelentős átalakuláson ment, illetve megy át. Ha visszacsöppennénk a múltba, elcsodálkoznánk: egyes ismerősen csengő ételekre rá sem ismernénk. És most nem csupán készételekre gondolunk, bizonyos zöldség- és gyümölcsfajták is teljesen megváltoztak a nemesítés következtében. Pattanjunk hát be egy képzeletbeli időgépbe, és lássuk, milyen volt régen pár zöldség, gyümölcs és közkedvelt fogás.

 

Görögdinnye 

Fotó: Wikipedia

Valamikor 1645 és 1672 között Giovanni Stanchi olasz festőművész festett egy csendéletet, amelyen barackok és körték láthatók, illetve a jobb alsó sarokba valami egészen furcsa, felvágott gyümölcs került. Nem mondanánk meg elsőre, de az ott bizony görögdinnye. A gyümölcsfajta az 1600-as években jutott el Afrikából Európába, húsának íze egyébként valószínűleg nem sokban különbözött a ma ismert leszármazottaitól. A következő évszázadokban láttak neki a nemesítésének a kertészek, hogy több vörös, húsos, valamint kevesebb fehér része legyen a termésnek.

 

Lyukacsos banán

Fotó: Warut Roonguthai, Wikipedia

A manapság ismert banánok hibrid, kitenyésztett fajták. A nemesítésük valamikor 10-13 ezer évvel ezelőtt kezdődött a mai Kína és Srí Lanka területén, nem csoda hát, hogy az eredeti vadbanán nagyon máshogy nézett ki, mint amelyekkel ma találkozhatunk a piacon vagy a szupermarketek polcain.

 

Tüskés kukorica

Fotó: John Doebley, Wikipedia

Nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt kezdtek kukoricát termeszteni a farmerek a mai Mexikó területén. A momentán legvalószínűbb elmélet szerint a kukorica egy fűféle leszármazottja, amely ma is vadon nő az amerikai kontinensen. Ennek a fűfélének a magjai aprók és kemények, hosszú tüskék végein találhatók, és egy sorban csak 5-7 darab helyezkedik el. 

 

Ősalma

Fotó: 123 RF

Az almák őse ma is fellelhető a természetben, egy Malus sieversii latin nevű növényt kell keresnünk, amely Kazahsztán erdeiben vadon nő, és főleg a helyi medvék kedvelt tápláléka. Nagyon apró, de édes, és egyetlen fán több színben is terem. Külön érdekesség, hogy még az ízük is eltér a különböző színű gyümölcsöknek. Az emberek valamikor 3-4 ezer évvel ezelőtt kezdték termeszteni az almát, és a nemesítés során sajnos elveszítették az eredeti növény strapabíróságát.

 

Cikkünk második része az elmúlt korok ételeit mutatja be. Olyan fogásokat, amelyeket ma is fogyasztunk, de évszázadokkal korábbi kinézetük alapján lehet, hogy fel sem ismernénk. 

 

Forrás: mashed

Megosztom barátaimmal

Szerkesztőink kedvencei

Napi ajánlatunk

Top videók

Töltött kiflik uzsonnára

Ezt pakold a gyerekek uzsonnás dobozába!

Kapros-csirkés melegszendvics

Nincs időtök reggel? Semmi baj! Ezt a szendvicset este is előkészíthetitek.