Imádnivaló gyümölcs, pedig van macera vele bőven. Ott kezdődik a megpróbáltatások sora, amikor be akarjuk szerezni a megfelelő állapotú avokádót. Mert az üzletekben leginkább kőkemény példányokkal szoktunk találkozni, ami kapásból megakadályozza, hogy mondjuk aznap estére összedobjunk egy jó kis guacamolét a vacsorához. Sajnos meg kell várnunk, amíg az avokádónk puhára érik. Szóval az avokádó mifelénk nem amolyan ripsz-ropsz kaja.

Kalória vs ásványi anyagok

Bizonyára ad némi vigasztalást a tudat az elmaradt guacamole miatt, hogy az avokádó úgy nő a fán, hogy nem érik. Ez a folyamat kizárólag a szüret után kezdődik meg. Cukortartalma viszont az érési folyamat előrehaladtával csökken. Kalóriatartalma azonban sajnos semmilyen hatásra nem csökken, fajtától függően 10 dekában 140, de akár 360 kcal is lehet. Tehát bár roppant egészséges gyümölcs, a diétába igen nehezen illeszthető be. Pedig egészségünknek nagyon jót tenne rendszeres fogyasztása, mert több mint húszféle ásványi anyagot tartalmaz, a vitaminok közül nagyjából tíz található meg benne, foszfor, vas, nátrium, és niacin tartalma is igen jelentős. A macerákról szólva nem feledkezhetünk meg a hámozásáról sem. A kemény, éretlen darabokat szinte lehetetlen megfosztani a héjuktól, az érettek már barátságosabbak. Ha kicsit melengetjük a gyümölcsöt a tenyerünkben, héja könnyebben elválik a húsától. Csodálatos avokádó-szeletelőket lehet vásárolni, de ez teljesen szükségtelen eszköz. Az avokádót vágjuk keresztben félbe, a két darabot egymáshoz képest ellentétes irányba forgassuk el. A magba egy nagyobb kést állítsunk bele – ezen a ponton a napi munkahelyi feszültséget is levezethetjük -, azt is fordítsuk el 90 fokkal, így a magot a kés segítségével egy mozdulattal kiemelhetjük. Ha krémet készítünk az avokádóból, egy kanállal kaparjuk ki a húsát. Ha szeletelni akarjuk, akkor pedig a mangóhoz hasonló módon vágjuk fel még a héjában, utána fordítsuk ki egy tányérra a darabokat.

Az a szép zöld szín

Legtöbben egyet
len felhasználási módját ismerik, ez pedig a guacamole, a mexikói konyha nagy klasszikusa. Ez is az ahány ház, annyi szokás halmazába esik, százszámra olvashatunk különböző recepteket. Amiben mind megegyezik, hogy szerepel a receptben lime (ez akadályozza az oxidálódást, aminek következtében az avokádókrém végső soron elveszti étvágygerjesztő mivoltát, hisz ki akarna barnászöld kencét kanalazni?), hagyma, korianderzöld. Sokan tesznek bele kimagozott, apróra darabolt paradicsomot is, de ez már nem feltétlenül kötelező adalék. Tortillachipsszel vagy pirítóssal az egyik legklasszabb előétel. Az avokádó felhasználása azonban ennél szélesebb mezsgyén mozog, hiszen salátákba kitűnő, tehetjük szendvicsekbe is, a paleolit táplálkozást követők pedig egyenesen csokikrémet készítenek belőle. Jó ötlet az anyatejes korszakból kinövő babáknak adni, mert nagyon tápláló, és a még alig előbújt fogaikkal is könnyen elmajszolható.