Álhírek voltak, vannak és lesznek. Gondoljunk csak a régi babonákra, hiedelmekre, amelyek évszázadokon keresztül hagyományozódtak nemzedékről nemzedékre. A mai világban sincs ez másként, csupán az álhírek tartalma változott meg, no meg a terjedésük sebessége: az internet korában megállíthatatlanul zúdulnak ránk az információk. És hogy mekkora az igazságtartalmuk? Ezt bizony nekünk kell eldöntenünk.

Valahogy így van ez az almamaggal is. Sok helyen olvashatjuk, hogy a kis magok annyira mérgezőek, hogy akár bele is halhatunk abba, ha a gyümölcs húsával együtt véletlenül megesszük. Némi igazság van a rémhírben, de egy szem magba azért biztosan nem fogunk belehalni.

Az alma magja más gyümölcsök magjához hasonlóan tartalmaz egy bizonyos amigdalin nevű anyagot, amely az emésztőrendszerünkben hidrogén-cianiddá alakul át. Ahhoz viszont, hogy az amigdalin valóban megemésztődjön, a magot vagy alaposan össze kell törnünk, vagy jól megrágnunk, mielőtt a gyomrunkba kerül. Tehát ha véletlenül csak lenyeljük a magot, akkor a világon semmi bajunk sem fog esni. Ami pedig ennél is lényegesebb, az az, hogy 1-2 mag csak minimális mennyiségben tartalmazza ezt az anyagot. Ahhoz, hogy halálos mennyiségű cianid képződjön a szervezetünkben, legalább 150, de inkább több ezer magot kellene összetörve megennünk, és valljuk be, ez az elképzelés cseppet sem életszerű.

Összességében elmondhatjuk, hogy ennek a hírnek vagy árhírnek is nagyobb a füstje, mint a lángja. Az almamag ráadásul egyáltalán nem finom, így hát ne rágcsáljuk feleslegesen. De ha véletlenül le csúszik 1-2 kis mag, akkor sem kell egyből a sürgősségire rohannunk… Az ép magot egyébként nem tudjuk megemészteni, így az csak keresztülvándorol a testünkön, majd annak rendje és módja szerint távozik idővel. Végül azt is fontos megjegyezni, hogy szervezetünk a kis mennyiségű ciánt képes kezelni, így ha még el is ropogtatjuk véletlenül a gyümölcs magját, az sem jelent halálos ítéletet.

Forrás: mashed