Amerikában furcsán néznek rá, de a környékbéli országokban mindegyik nemzet a sajátjaként tekint rá, mi az? 

Igen, eltaláltad, a körözött!

A legtöbb forrás a mai Szlovákia területén fekvő Liptó vármegyéből eredetezteti. (A nemzetközi konyhában egyébként liptauer cheese-ként ismeretes.) 

Az elnevezés nagy valószínűséggel az elkészítésnek köszönhető: a folyamatos kevergést a régi receptek köröző mozgásnak írták le. Több helyen is olvasni a körözött túró kifejezést. 

A legnagyobb valószínűség szerint juhászok és pásztorok javították fel először a már unásig fogyasztott túrót. Eredetileg juhtúróból készült, de ma már gyakoribb az a változat, mely szerint juh- és tehéntúrót is használnak. (Sőt, sok háztartásban a juhtúró már teljesen kikopott a receptből és csak utóbbiból készítik.) 

Ha sikerül igazán jó minőségű túrót találnunk, nem kell tovább krémesítsük, de ma már a vajtól kezdve, a tejfölön át a joghurtig teljesen megengedő a kulinária. Aztán innentől ölre menő vitákat lehet folytatni, hogy kell-e bele köménymag, eretnekség-e a petrezselyem, sőt van, aki szerint sör nélkül mit sem ér az egész (mármint bele, nem – csak – mellé).

Legyünk tehát megengedőek, ahogyan a húsleves vagy a rakott krumpli, ez is százféleképpen készülhet, és jellemzően akkor ízlik a legjobban, ha a családi asztalnál tálalják fel!