Nehéz szavakba öntenem, mennyire vártam már. Zöld, roppan, friss, a tavasz maga: imádom a spárgát. A fehér nálam leves, vagy, ha fel akarok vágni, panna cotta előételnek, a zöld viszont tésztához, magában, hal, hús mellé, előételnek citrommal, vagy ázsiai ihletéssel, szezámolajjal, bárhogyan, csak kissé ropogós maradjon, mert az a lényeg.

Ehhez képest, amikor Mark Bittman, a New York Times újságírójának sült spárga levesét megláttam, tudtam, hogy elvek ide vagy oda, kénytelen vagyok megcsinálni. Szentségtörés! Zöld spárgából készül a leves, de van benne egy csavar, amitől feladtam az elveimet, és beadtam a derekam. Ma én is zöld spárga levest főzök, nem is akármilyet, PIRÍTOTT spárgából. Viszont a Bittman recept a fás szárak eldobására szólít fel, én azonban megragadom az alkalmat, és elmondom, én hogy szoktam.

Tipp:

Minden spárgás receptben kötelező lépés a fás szár eltávolítása, helyenként hámozni is kell a spárgát, ez főleg a fehér spárgára igaz, és a vastagabb zöldes szárakra. Semmit ne dobj el! A spárgát mindenféle hámozás és darabolás előtt alaposan tisztítsd meg a földtől, majd minden lehámozott, vágott részt tegyél félre. Jelen esetben a szükséges alaplében főzd 10 percig, egyébként pedig mindenképpen főzz belőle hasonló módszerrel alaplevet, amit akár le is fagyaszthatsz, és ha pl. rizottót csinálsz, ezt adagold hozzá az intenzív spárgás ízért. Ennek a levesnek is csak jót tesz, ha az először megpirított spárgákat egy ilyen, spárgás (leszűrt) alaplében főzöd készre.