Rozé kacsamell: a végtelenül egyszerű elegancia
Két éve ősszel, hirtelen felindulásból kacsamell filét vettem a hentesnél. Éttermi élményeim ragadtattak erre a cselekedetre, ott mindig szívesen választottam ezt a fogást, többnyire nem is bántam meg. Amúgy soha nem készítettem kacsamellet azelőtt, így a vásárlásból hazatérve áttúrtam a rendelkezésemre álló szakirodalmat, és látva, hogy nem egy bonyolult ételről van szó, kezdeti aggodalmam hamar elpárolgott. Azért bátorításképpen töltöttem magamnak egy pohárka bort, és nekiláttam.
Hozzávalók
- 1 db kacsamell filé (fejenként)
- 1-2 gerezd fokhagyma (opcionális)
- 1-2 szál rozmaring (opcionális)
- a gyümölcsraguhoz:
- körte
- szilva
- 1 fürt szőlő
- kb 0,5 dl portói bor (kacsamellenként)
- 1 evőkanál barnacukor
- só, bors
Elkészítés
1. Ameddig a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a megtisztított kacsamell bőrét óvatosan beirdaltam, hogy ne vágjam át a húsig, ment rá só és bors, majd a felforrósított, száraz serpenyőbe fektettem, bőrével lefelé.
2. Mellédobtam a rozmaring ágakat és a fokhagymát egészben. Alágyújtottam közepes lánggal, és kb 6-7 percig sütöttem, amíg ki nem sült a zsírja. Ha túl sok zsírt engedne, azt ilyenkor érdemes kiönteni a serpenyőből.
3. Ekkor egy csipesszel (hogy a húst meg ne szúrjam) óvatosan megfordítottam, és 1 perc alatt kérget sütöttem a másik oldalára, majd bedugtam a forró sütőbe 12 percre. (Fémnyelű serpenyőt használtam, így nem kellett átpakolni másba.)
4. Egy kisebb lábosban megolvasztottam a diónyi vajat, majd rászórtam a felezett szilvát, az összevágott körtét és a szőlőfürt szemeit. Meghintettem barnacukorral, lefedve pároltam 3-4 percig, majd hozzáöntöttem a portói bort és összeforraltam. A forralásnak köszönhetően az alkohol teljesen elpárolgott, csak az a nagyon kellemes, fűszeres aromája maradt, ami a vaj zamatával kiegészülve remekül fogta össze a mártást.
5. A sütőből elővett kacsát egy vágódeszkára tettem pihenni, és nem bírtam ki, hogy a kisült zsírban ne forgassam meg a köret kiegészítésének szánt friss bagett néhány szeletét.
6. 10 perc pihentetést követően a húst centis szeletekre vágtam, és a gyümölcsraguval tálaltam. Magamnak. Az első falat után annyira saját szakácsművészetem hatása alá kerültem, hogy már bántam, hogy ebbe a kalandba vendég nélkül vágtam bele.
