Tél, hideg, szürkeség, jég, fagy, nem szeretem. A kaja pedig boldogít, ilyenkor legalábbis mindenképpen, ezért hívják comfort foodnak angolul, vagyis szó szerint komfort ételnek, bár én inkább a melengető ételt szeretem mondani. Ez pl. a tejbegríz, vagy egy jó melegszendvics, egy finom leves – szerintem érted.

És itt jön be a képbe a curry. A keleti konyha pörköltje, krémes, szaftos, húsos vagy zöldséges, csípős vagy nem az, egyszerre édes, savanyú és sós, vagyis ahogy az a keleti ételektől megszokott, az ízek teljes egyensúlyban vannak egymással. Imádom. És nem elég, hogy imádom, még nagyon könnyű dolgom is van vele, mert a készen kapható curry paszták nagyot dobnak az elkészítés idején, negatív irányba. Maximum fél óra, ha zöldséges, csirkés, vagy halas curryt készítek, és a közben megfőtt rizzsel együtt ott gőzölög az asztalon az étel. Persze, ha valami inasabb marha, vagy sertés a curry alapja, akkor hosszabban kell főzni, de szerintem ez az egész pont szembemegy azzal, amiért szeretem, úgyhogy nálam ez szóba sem jön. Így aztán curry paszta, kókusztej, és mindent bele.

A curry paszta pedig országtól, sőt inkább tájegységtől, valamint konkrét ételtől függően sokféle lehet, egy pürésített fűszer(-növény) egyveleg, amiben talán csak a fokhagyma, a gyömbér, és esetleg valamiféle olaj szinte biztos, aztán jöhet hozzá a kaffir lime levél, a koriander, római köménymag, vagy akár a masala fűszerkeverék, kurkuma gyökér, paradicsompüré, és a lista szinte végtelen.

Legyen a mai egy szimpla zöld curry, csirkével, amihez vásárolhatsz is zöld curry pasztát, vagy te magad is elkészítheted.