Nem tudom, hogy ezzel egyedül vagyok-e, de nekem van kedvenc szendvicsem. Ez leginkább a baconről ismerszik meg, és arról, hogy sokféle dolog van benne: csirke, zöldség, szósz, de közben viszonylag egyszerű művelet összerakni, bár igényel némi előkészületet. Ma egyébként is a hoagie napja van az Egyesült Államokban (hoagie vagy sub, mindkettő egy általában bagettszerű kenyérben készített szendvicset jelent, országrészenként változó névvel), és az én kedvencem pont ideillik, úgyhogy gondoltam, megmutatom.

Mióta évekkel ezelőtt ráleltem a Srirachára, a szószaim új értelmet nyertek, meg talán kicsit hasonlítanak is egymásra, hiszen mindegyik csípős, de közben így is egyszerűsödött az élet. Ebben a szendvicsben is egy majonézzel kevert Sriracha van, ami természetesen saját ízlésre formálható, hiszen mindenki annyira csípősre csinálja, amit elbír, vagy szeret. És ami tőlem furcsaság: a szendvicsben nincs sajt, pedig egy jó gorgonzola akár el is férne benne, de valahogy bőven elég a szósz, a rukkola csípőssége, és a bacon. Egy ilyen szendvicsben azért az a jó, hogy nem csak a szósz, hanem az egész szendvics személyre szabható. Bár nálam, nagyon ritkán, de váltakoznak az összetevők, egy valami állandó: a sült csirkemell, amelyet mindig csak sóval és füstölt fűszerpaprikával  fűszerezek, mielőtt kisütöm.

Az alábbi recept 1 szendvicshez elég, de érdemes, főleg a bacont, nagyobb adagra számolni, hogy csak egyszer legyen büdös a lakásban, amúgy is sokáig eláll.