Kenyérben sült reggeli

Tojásrántotta kenyérben sok sajttal.

2018. July 7.

Majdnem olyan, mint a hamuban sült pogácsa, mert útravaló (is lehet), meg a neve is kicsit úgy hangzik. Viszont sokkal, de sokkal egyszerűbb elkészíteni, és van is benne valami nagyon kellemes, amikor az ember kenyérBEN süt valamit: ki kell vájni, és ott marad a kenyérbél, ami ritka finomság annak, aki csak lekiismeretből eszi meg a kenyérhéjat, egyébként pedig a kenyérbélből lesz a gyönyörű, világos kenyérmorzsa.

Ami a kivájt kenyéren túl van, az pedig egy meglepően egyszerű ötlet, vagyis, hogy a rántottát bele kell sütni közvetlenül a kenyérbe, amibe egy kicsit bele is szivárog, és szeletelhető, úton megehető formátumú lesz. Szerintem zseniális.

Hozzávalók

1 zsúrvekni, vagy kisebb bagett
4 tojás
1 ek tejföl
5 dkg reszelt parmezán
2 szál újhagyma felkarikázva
só, bors
4-5 aszalt paradicsom
5 dkg kecskesajt vagy ízlés szerint
apróra vágott snidling a tálaláshoz (de bele is keverhető)

Elkészítés

Melegítsd elő a sütőt 175ºC-ra. Vájd ki a kenyér belsejét, hogy azért a tetején maradjon pereme, és tedd félre.

Keverd össze a tojást és a tejfölt, add hozzá a parmezánt és az újhagymát is, sózd, borsozd, és ezt is tedd félre.

Az aszalt paradicsomot csíkozd fel, és szórd a kenyér belsejébe, majd öntsd rá a tojásos keveréket. Morzsolj rá kecskesajtot, és told a sütőbe kb. 25 percre, vagy amíg már nem rezeg a közepe.

Hagy hűlni, majd szórd meg a snidlinggel, szeleteld, és szaladj!

Horvát Sára receptje

Voltam már minden pszichológus szakasszisztenstől kezdve üzleti kommunikátorig, amiről a diplomám is szól. Mégis volt valami, ami végigkísért már a gyerekkortól: a főzés anyámat jelentette, és egy egész más élményt is, a nagyanyám főztjét. A mindennapok része volt, de mégis egy menedékhely: most is ez.

Ez a szenvedély később tanulásra ösztönzött, és ma már az érdeklődésből szakma lett, mégis, a főzés még most is sokszor a zen, ahol mintha meditálnék, minden nyugodt, és a végén eggyé áll össze. Persze ugyanez egy éttermi konyhán nem így megy, ezt is megtapasztaltam, és nem utolsósorban ezért nem választottam ezt az irányt.

Most magánembereknek főzök, kisebb társaságoknak, és néha tanítok is. A napjaim mostanában ugyan a gyerekeim köré szerveződnek, de a négy éves kisfiamat már be tudom vonni a munkába. Az 1 éves nagylány pedig inkább elvon tőle, de a piacra vele járok, és ő is kap az éppen aktuális kínálatból, sőt, ő az egyik fő ízlelőmesterem. Fejlövésem a tudatos főzés, az alapanyagok és főzési folyamatok ismerete, és a szezonalitás, vagyis a piac az én tükröm. Amit ott látok, megfőzöm, remélem, ízleni fog.