Széll Tamás most megnyílt bisztrója, a Stand 25 a gasztrohelyszínként reneszánszát élő budapesti Belvárosi piacon két, számomra szimpatikus vonást ötvöz.

Egyrészt a helyszín megválasztásával leteszi a garast azon koncepció mellett, hogy magas minőségű ételekhez nem szükséges az előkelő éttermi környezet, azok fogyasztása a mindennapok részévé kell, hogy váljon.

Másrészt van bátorsága olyan fogásokhoz nyúlni, amelyekkel kapcsolatban általában az anyukánk vagy nagymamánk által főzött verzióra esküszünk (kivéve, ha az a szilárd meggyőződésünk, hogy mi magunk készítjük el a legjobban). Gondosan megválasztott alapanyagokkal, esetleg némi technológiai újítással a jól ismert ételek új dimenziói tárulnak fel, miközben az ember arra a következtetésre jut, hogy ezeknek mindig is ilyennek kellett volna lenniük.

A nyitást követő fokozott érdeklődés eredményeként spontán próbálkozás helyett az előzetes asztalfoglalás ajánlott, a hétköznap késő délutáni időpont és a közelgő záróra ellenére is telt házzal üzemelő bisztróba. Az étlap előételből és főételből három-három félét kínál, desszertből pedig a gesztenyepüré és somlói közül választhatunk.

A gulyáslevesnek és a rakott krumplinak már híre ment az érdeklődő közvéleményben, így azokra esett a választásom. Előbbi kis fedeles cserépedényben érkezett, a közepére halmozott szárzellerrel és reszelt marokkói citromhéjjal. Ezek az egyébiránt végtelenül tisztességes leveshez olyan többletet adtak ízben, hogy méltán nevezhető telitalálatnak.

A rakott krumpli első megközelítésben és az összetevők számbavétele alapján nem különbözik a világ bármely rakott krumplijától. De.

Az íze és az állaga alapján tényleg felmerül a kérdés: miért nem ilyen a világ összes rakott krumplija? Itt jön az alapanyag és a technológia faktor: a kolbász saját fűszerezésű, az egész étel pedig a gratin dauphinoishoz hasonlóan készül – vékonyra szeletelt nyers krumpli és sok tejszín (és persze kolbász és tojás) rétegezésével kerül a tálba, hogy alacsony hőfokon, hosszú időn át sülve érjen össze az, ami összetartozik.

A desszertnek választott somlói galuska is hozza a leves és a főétel által magasra tett mércét: remek. Váltakozva krémes, roppanós és puha ízfesztivál.

Az árak még Hold utcai értelemben is a középmezőny felett vannak, de ha egy nemzetközi viszonylatban is komoly elismerésre szert tett séf főztjét akarjuk enni, azt sehol nem tehetjük meg ennyire olcsón.