Facebook postokból több kötetes könyvek. A kezdetben csak a barátoknak, ismerősöknek szánt írások rövid idő alatt  olyan népszerűek lettek, hogy mára Nyáry Krisztián amellett, hogy az egyik legnépszerűbb írónk, maga a két lábon járó csoda. Tömegeket kultúrsokkol. És főzni is nagyon tud. 🙂

Írtál híres magyar írók, költők szerelmi életéről, nemrég jelent meg legutóbbi könyved, a Festői szerelmek, s az ehhez kapcsolódó kiállítás a Kieselbach Galériában óriási sikert aratott, soha nem látott tömeg vett részt a megnyitó eseményen. Tervezel-e ismert séfek szerelmi/magánéletéről írni?

Azt hiszem nem, egyrészt mert az ő életük kevésbé dokumentált, nehezebben feltárható, másrészt mert kevesebb embert érdekelnének, mint a festők vagy az írók. De híres magyar művészek gasztronómiai vonzódásairól lehet, hogy írni fogok egyszer. Déryné töltött káposzta receptjét például minden téli szezonban elolvasom, akárcsak Krúdy sonkafőzésről szóló intelmeit minden Húsvét előtt. Ezekből jó kis gyűjtemény összeállhatna, főleg, ha híres magyar festők ételképeit is mellé tennénk. Éppen a napokban beszélgettem erről Molnos Péter művészettörténésszel, aki a Kieselbach Galériában rendezett kiállítás kurátora volt…

Kikről írnál ebben a könyvedben?  Ki áll közel a szívedhez, akinek gasztronómiai jártassága említésre méltó? 

Az egyik kedvencem Bethlen Miklós egykori erdélyi kancellár, aki önéletírásában szinte szerelmesen írt a húsos káposztáról. Jókai Mór a színésznők mellett a finom ételeknek is nagy barátja volt, és főzni is jól tudott. Kedvence a bableves volt füstölt disznólábbal, amelyet a jóhangzás miatt csak angyalbakancsnak nevezett. Barátjának, Petőfinek gyenge volt a gyomra, de ha késő este betért a kocsmába, azért evett is valamit. Egy ilyen alkalommal nevezte el a savanyúkáposzta főzelékkel összekevert maradék pörköltet egy cimborájáról Székely-káposztának. Mikszáth kortársai közül Tömörkény István tudott legszebben írni az egyszerű paraszti ételekről. Móra Ferencnek nemcsak a felesége volt híres szakácskönyv-szerző, de az író maga is tudott főzni. Kosztolányi édesszájú volt, ő az édességekről tudott nagyon érzékletesen írni. A lírikus Vas István is legendásan szerette a jó ízeket. 1956 után az mentette meg a börtöntől, hogy tanúk igazolták, hogy a Sztálin szobor ledöntésekor nem ment a tömeggel, mert a Kulacs vendéglőben már megrendelte a gyöngytyúk sültet, és azt még a forradalomnál is fontosabb dolognak tartotta. Rengeteg példát lehetne még hozni, egészen Esterházy Péterig, aki az ízlést és az eleganciát a konyhában is komolyan vette.

Úgy tudom, hogy a konyhában is otthonosan mozogsz, nem csak a könyvek világában. Mit jelent számodra a gasztronómia a hétköznapokban és mit az ünnepnapokon?

A gasztronómia arra is jó, hogy ünnepnapot varázsoljon a hétköznapokból. Ha tudod, hogy kinek főzöl, és megpróbálod eltalálni a szája ízét, ha együtt ülsz a szeretteiddel a terített asztalnál, netán közösen is főztök: ez maga az ünnep. Egyébként nem főzök minden nap, de ha úgy jön ki a lépés, éjjel is képes vagyok főzni valamit, egyszerűen kikapcsol.

Hogyan viszonyulsz a szakácskönyvekhez? Elképzelhető, hogy egyszer írsz egyet?

Annál komolyabb dolog a főzés, hogy afféle celebszakácskönyvet írjak. A gasztronómiai kultúrtörténet érdekel, csak az a baj, hogy Cserna-Szabó András ebből is mindig jobbat ír, mint én tudnék. Amúgy elég komoly szakácskönyv gyűjteményem van, külön könyvespolcot kellett építtessek a konyhába a kedvükért.

 Ha kipróbálsz egy új receptet, mobilról nézed vagy kinyomtatod?

Megnézek több hasonló receptet szakácskönyvben vagy a neten, aztán megfőzőm fejből. Na jó, van, hogy pánikba esek menet közben, hogy ilyennek kell-e lennie, és akkor lisztes vagy zsíros kézzel rémülten ellenőrzöm a hozzávalókat a mobilon.

Kedvenc kaja? Olyan, amelyiket szinte minden nap megennél, nem tudnál ráunni – ilyen van?

Mindig vannak aktuális kedvenceim, most erdélyi leveses korszakom van. Ha naponta nem is, de hetente többször is meg tudnék enni egy jó román pacallevest, egy székely parasztcsorbát, egy szász tormalevest, és egy semmihez sem hasonlítható erdélyi örmény levest, amellyel nemrég Bodor Ádám ismertetett meg Csíksomlyón: az ángádzsáburt.

Már több, kimondottan főzős tévécsatorna is elérhető, óriási a szakácskönyv kínálat és csak egyre bővül, a fiatal gasztrobloggerektől naponta olvashatunk újabb recepteket, az ételfotózás és az ételstyling felkapott és menő dolog lett. Véleményed szerint lesz ennek hatása a közeljövő irodalmára? És vajon milyen lesz egy szakácskönyv 10 vagy akár 50 év múlva? 

Ha tudnám milyen lesz, megpróbálnám én kiadni az elsőt. De sajnos ezen sem én fogok meggazdagodni. Azt nem hinném, hogy az irodalomra óriási hatása lenne a szakácskönyv trendeknek, inkább annak a jeleit látom, hogy a szakácskönyvek egyre igényesebben lesznek megírva, megpróbálnak egyfajta irodalmi élményt is adni. Hiszen csak így tudnak versenyezni az internetes receptgyűjteményekkel és főző-videókkal, ahol a rövidségen és a praktikumon van a hangsúly.

Van-e olyan családi ünnepi hagyomány (elsősorban karácsonyi) amely végigkísérte a gyermekkorodat és most a felnőtt életedben, a lányaid életében is visszaköszön? Hogyan ünnepeltek idén?

Inkább olyan hagyományaink vannak, amit mi alakítottunk ki az elmúlt években, és amelyek nélkül elképzelhetetlen a Karácsony. Például, hogy nálunk gyűlik össze az egész család, és én főzöm az ünnepi menüt, ami évről-évre alakult ki. Egyszer tíz éve libamájat csináltam, azóta mindig kell az asztalra. Régi kedvencünk a rokfortos körte, ez is véletlenül került a menübe, ma már kötelező előétel. Az is hagyomány, hogy a töltött káposztát már 23-án megfőzöm, Szenteste viszont annyi minden más van, hogy tulajdonképpen csak szétporciózom a vendégek között, és mindenki hazaviszi a maga adagját. Sokat kísérleteztem mindenféle bejglivel, de néhány éve kiderült, hogy egy barátom, Révai Vera a Kárpát-medence legjobb bejglijét csinálja, úgyhogy azóta levett kalappal eszem, amit tőle kapunk.

Új lakásba költöztünk idén, úgyhogy sok mindent most avatunk fel Karácsonykor is. Nem tudom még, hol lesz a karácsonyfa, hová teszem a vendégeknek a pótasztalt és hasonlók. A menüt még nem állítottam össze, általában van egy magyaros és egy franciás vonal is. A halászlevet hagyományosan apósom főzi, a többit én. Az már biztos, hogy idén a „rendes” töltött káposzta mellé – amelyben rizs helyett árpagyöngyöt teszek a töltelékhez – egy vegetáriánus verziót is készítek. Talán szejtánt fogok használni hús helyett, de ezzel elég járatlan terepre merészkedem, remélem Szent Lőrinc, a szakácsok védőszentje megbocsájt. A rokfortos körte már bizonyított: remek vegetáriánus előétel. A kemény körtéket meghámozom, kettévágom, kimagozom, és fehérboros vízben megpárolom. Ha már megpuhult, kivajazott tepsibe vagy jénaiba teszem a sima felével fölfelé, erre ráhelyezek egy szelet rokfortsajtot, és a sütőben rápirítom. Nálunk mindenki imádja. Lesz vörös tonhal is vörös rizzsel és gránátalmamártással, nemcsak finom, de a piros színek gyönyörűen mutatnak az ünnepi asztalon.

Két kamasz lányodat érdekli a kulinária vagy sokadrangú téma nálatok otthon a mi legyen ebédre/vacsorára kérdéskör?

Más-más okból fontos számukra a kérdés. A nagyobbik lányom elvi megfontolásból egy ideje nem eszik húst, én ezt megrögzött húsevőként is tiszteletben tartom, a kedvéért zöldséges ételeket is főzök. A kisebbik lányom viszont született gourmet, már kisgyerekként is a legkifinomultabb ételeket kedvelte, és nem szerette a „gyerekes” ízeket. Egyszer óvodás korában közölte is az óvónénikkel, hogy a kedvenc étele a lazac és a libamáj, úgyhogy onnantól újgazdag burzsujokként voltunk elkönyvelve. Ezt tulajdonképpen be is bizonyítottuk: ő volt az egyetlen, aki camambertes-almás vagy kacsamelles-rukkolás szendvicset vitt magával uzsonnára. De mit csináljak, ha ezt szerette? (nevet)

 Ha tudnád, hogy egyszer egy különleges vendégség keretében bárkit elhívhatnál, ki lenne az a 3 személy, akit a legszívesebben vendégül látnál otthon és mit készítenél számukra?

Molnár Ferenc lányáról, Sárközi Mártáról mesélik, hogy ha urbánus írókat látott vendégül, akkor franciás ételek voltak az asztalon, ha népieseket, akkor pörkölt. Szóval én is mást főznék Tamási Áronnak, mint Szomory Dezsőnek. Esterházy Péterrel volt szerencsém együtt enni, de ha lehetne ilyen mesebeli kívánságom, akkor őt, Krúdyt és Mikszáthot hívnám közös vacsorára. Egy fácánlevessel talán nem hibáznék nagyot, utána egy vörösboros kakas jönne. A borokat ők hoznák.

re.