Sokan kidobják az élelmiszereket, amint azok lejárnak, míg mások szívesen kísérleteznek ezen élelmiszerek fogyasztásával. Vajon kinek van igaza? Ebben a kérdésben segít válaszokat találni a Nébih legújabb útmutatója.

Az például tudtad, hogy az élelmiszereken kétféle lejárati dátumjelöléssel találkozhatsz: minőségmegőrzési idővel és fogyaszthatósági idővel. Olvass tovább, és megtudhatod, mi a különbség a kettő között, és hogy az egyik lejárta, miért nem vonja maga után az adott étel kidobását.

Minőségmegőrzési idő vs. fogyaszthatósági idő

A Nébih Maradék nélkül weboldala szerint a minőségmegőrzési idő lejárta nem feltétlenül jelenti azt, hogy a terméket ki kell dobnunk, hiszen ez a típusú dátumjelölés a tartósabb (száraztészta, rizs vagy a konzervek stb.) termékeken szerepel. Lehet, hogy a minősége már nem olyan, mint egy frissebb terméké, de általában még hetekkel, hónapokkal a lejárati idő után is fogyaszthatók ezek az élelmiszerek. Ha a gyártó ajánlásának megfelelően tároltuk, és a csomagolás bontatlan, sértetlen, akkor nyugodtan kísérletezzünk: a kibontott élelmiszert vegyük szemügyre, szagoljuk meg, kóstoljuk meg. Ha a normál termékhez képest nem tapasztalunk számottevő elváltozást, a lejárt minőségmegőrzési idejű terméket elfogyaszthatjuk.

Fontos ügy: Tegyél te is az élelmiszerek pazarlása ellen! 

A fogyaszthatósági idővel viszont jobb nem kísérletezni, mert ez a romlékony áruk jelölésére szolgál, amelyeknél a lejárat után komoly egészségügyi kockázatokkal kell számolnunk. Ezeket inkább dobjuk ki, még akkor is, ha sajnáljuk elpazarolni az élelmiszert.

Forrás: Nébih

Magyarországon, évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ennek jelentős hányada – körülbelül harmada – a háztartásokban termelődik. A legfrissebb adatok alapján ez megközelítőleg 65 kg élelmiszerhulladékot jelent fejenként, éves szinten. Ez élelmiszervásárlásunk 10-11 százalékát teszi ki.

Kapcsolódik: 

Ezekre figyelj, hogy kevésbé pazarolj

Forrás: Drive Me Baby