Az Alessio azonban egészen más. A budai zöldövezetben található hely egykor cukrászdaként üzemelt, ami később Forrai Miklós és Koltai Tamás munkája által alakult autentikus olasz étteremmé. A két barát egy olyan vendéglátóhely létrehozását tűzte ki célul, ami bőséges adagokat szervíroz elérhető áron, a hagyományos Toszkán ízvilágot valódi olasz alapanyagokkal teremti meg, és ahol mindenki nyugodtan hátradőlve élvezheti az olasz konyha nyújtotta izgalmakat. Vendégeik 80%-a visszatérő látogató, így kijelenthetjük, hogy a páros sikerrel járt.

Egy forró pénteki délután tértünk be az Alessioba. Az okos döntés az lett volna, ha a kellemesen hűvös étteremben foglalunk helyet, de a nyári terasz annyira hívogató volt napernyőivel és árnyékot adó cédrusaival, hogy engedtünk a csábításnak. Ahogy leültünk, egy kosár házi kenyér várt ránk egy kupac olasz olívabogyó és kétféle olaj társaságában. A kenyér puha, a mártogatós intenzív, míg az olívabogyó roppanós volt, éppen csak egy kissé fanyar. A mediterrán ízeket a Bandi Béla pincészetéből való Pinot Gris Szürkebarát borral öblítettük le: a nedű friss volt és könnyed, pont olyan, amilyenre vágytunk.

Miután borospoharunk kiürült, bivalymozzarellát tettek elénk balzsamecettel és paradicsommal, illetve az Alessio védjegyének számító sistergő garnélarákot fokhagymás-chilis-lime-os mártásban is megkóstoltuk. A mozzarella olyan puha volt, hogy majd’ elolvadt a szánkban, arról nem is beszélve, hogy teljesen más íze volt, mint az élelmiszerüzletekben kaphatóknak. Na és a garnélarákok… Nehéz leírni azt az ízorgiát, amit az ízlelőbimbók élnek át, ahogy ráharap az ember a fokhagymás rákocskákra,  majd ezt kíséri a kerámiatálban fortyogó aranyszínű chili és lime folyóba mártott kenyérdarabka.

A következő fogás grillezett kacsamáj volt karamellizált körtével és vajas burgonyapürével, házi sütőtökös tortellini tejszínes spenóttal, illetve cserépben sült csirkemell spenóttal és parmezánnal töltve, fűszeres steakburgonyával. A három főétel az egész asztalon elterült, a tökéletes ételkreációk ugyanakkor sokkal inkább hajaztak reneszánsz festményekre, mint néhány tál ételre. A máj olyan könnyű volt, mint maga a mennyország; a tortellini egy amerikai-olasz család hálaadási vacsorájának illúzióját keltette, míg a csirke a kulináris művészetek talán legharmonikusabb gyakorlója lehetett. Mire elfogyasztottuk a pohár Kadarka Sillert Tóth Ferenc pincészetéből – ami egy cseresznyeízű, rubinvörös isteni nedű – úgy éreztük, több már nem fér belénk.

Azonban három fogás még várt ránk: panna cotta erdei gyümölcsmártással, csokoládészuflé vaníliafagylalttal és annak ikertestvére, a mákszuflé.  A szuflék kívülről porcukorral voltak megszórva, míg belül folyékony csokoládé és meleg mákkrém csordogált, ami pedig a panna cottát illeti, annak finom dzsemrétege takarót képzett a krémes édesség felett. Két kedvelt desszertborral tettük fel a pontot az i-re: egy pohár a pugliai Tormaresca Torcicoda Primitivoból és egy másik a toszkán Villa Antinori Chianti Classicoból.

George Miller, a híres komikus egyszer azt mondta: egy gond van azzal, ha olasz ételt eszik az ember, az, hogy 5-6 nap múlva újra éhes – kulináris élményeink után az Alessioban, tökéletesen egyetértünk. Az Alessio egy hangulatos étterem egy firenzei családi trattoria eredetiségével és ízeivel, amit az olasz konyha felé mély tisztelettel és csodálattal adózó vendéglátósok üzemeltetnek. Még Toszkánában is ódákat zengenénk róla.

A FUNZINE további gasztro és étteremajánlóit ITT  találod.