A klasszikus paradicsomszószt senkinek sem kell bemutatni. A Marinara kifejezéssel pedig – ha máshol esetleg nem is – étlapokon már biztosan találkoztunk. De vajon mi ez pontosan, és egyáltalán van eltérés a kettő között? Mindkét szósz paradicsomos alapú, ám egyikünk sokkal teltebb, összetettebb, fűszeresebb, mint a másik verzió. Lássuk, mik a pontos különbségek!

Az üveges, készen kapható (vagy házilag eltett) paradicsomos alapú szósz igazi jolly joker a konyhában. Ha gyorsan kell összeütnünk egy finom ebédet vagy vacsorát, nincs is jobb választás. Tálalhatjuk spagettivel, tehetjük ragukba, shakshukába, egytálételekbe vagy akár pizzára. Nem vétünk nagyot, ha felcseréljük a „sima” paradicsomszószt vagy a Marinarát, de azért elmondható, hogy az ételek fajtájától, karakterétől is függ, hogy melyik szósz az ideálisabb választás.

Ha a klasszikus főzési metódusból indulunk ki, a Marinara mindenképpen „gyorsabb” étel. Húsos paradicsomból készül, és kb. 1 órát fő. Sóval, fokhagymával, paprikával, bazsalikommal és néha oreganóval ízesítik. Egyszerűbb, letisztultabb, kevésbé összetettebb az íze, kiváló spagettifeltét vagy pizzaszósz lehet belőle.

Ezzel szemben a paradicsomszósz teltebb, gazdagabb ízvilágú, és nem feltétlenül vegetáriánus étel. Az egyik francia alapmártásból (más néven anyamártásból) származik, ez pedig szalonnás, hagymás, sárgarépás, lisztes, vajas alappal indul. Ezután kerül hozzá a friss paradicsom, a fokhagyma, a babérlevél és további hús, amely klasszikusan borjúhús, de mostanában számos recept inkább csirkehúst használ. Jó sokáig, órákon keresztül fő, ezalatt az ízek elmélyülnek, gazdaggá, karakteressé válnak. Változatai további húsféléket is tartalmazhatnak, például sertésbordát, darált marhát vagy olasz kolbászt. Tálalják ugyan tésztára, de legtöbbször húsok mellé szolgálják fel mártásként. És pont a sűrű, karakteres jellege miatt szinte sohasem kerül pizzára.

Forrás: Reader’s Digest