Nemrég Gyulán jártunk barátoknál. Több szempontból is fantasztikus volt ez az utazás: a város maga gyönyörű, a vár, és a benne található múzeum is szuper, a fürdőt nagyon élveztük, na és a vendéglátásra pedig nincsenek szavak. A kemencében sült liba fenomenálisra sikerült, fácánleves, savanyúság, házipálinka… Volt minden, mi szem-szájnak ingere.

És hát ott volt az almás süti, ami a mi családunkban amúgy is mindig elfogy, de ez a verzió annyira különlegesen finom volt, hogy tudtam, hogy nekem is meg kell sütnöm. A tésztája puha, a töltelék pont jól édes és nagyon almás, dió pedig csak a tetején van, ami különösen nekem kedvez, mert én vagyok az, aki nem szereti, ha a töltelékben dió van, akár csak a tésztára szórva is. Mintha nekem találták volna ki ezt a pitét.

A mára csak Magdi almáspitéjének nevezett receptet a gyöngybetűvel vezetett füzet lapjairól is lefényképeztem, mert így igazi az élmény. Eddig nem találkoztam olyannal, akinek ne ízlett volna, így most, a német alma nap tiszteletére, veletek is megosztom. Jó tudni, hogy a töltelék bármi lehet, nem csak alma, hanem más gyümölcs, mák, vagy túró, de mivel így próbáltam, én még csak ezt készítettem. Talán nyáron rávisz a lélek egy barackosra is.