Cider – az egyik legjobb, ami almával történhet
Az almabor címkét a termelők biztosan kikérik maguknak, de mi más lenne a péppé vert gyümölcsből, jellemzően almából erjesztett alkoholos ital? Az elnevezés helyi finomságaira érdemes figyelni, Kanadában például csak a “hard cider” száll a fejünkbe, a sima cider ugyanis közönséges almalé. Az alkoholtartalom is széles skálán mozoghat, sőt, egy kis cukorral és extra gyümölccsel megfejelve és másoderjesztve igen ütőképes italt lehet pancsolni, amit már joggal hívnak almabornak.
Leves kérdés
Cider jellemzően a bő almatermő vidékek itala. Miért nem hasít akkor a szabolcsi almabor? Mert megfőzik pálinkának inkább. Nem kárhoztathatjuk őket. A lengyelek is hasonlóan járnak el, bár manapság gőzerővel hódít náluk is a pezsegő almaital, és sok, kiváló minőségű gyümölcsük lékoncentrátum formájában beutazza a világot: német, ír, svéd és angol márkájú cider lesz belőle. Leginkább kommersz brand, tegyük hozzá. Mint a láger sör, ezek a dobozolt italok kapnak egy adag édesítőt és ízfokozót, nem ritkán mesterséges aromákat és szén-dioxidot, amitől legjobb esetben is zöld alma rágó ízű fröccsre emlékeztetnek.
Tweed zakó és dorongolás
Az igazi, old school cider friss almából készül. Nemcsak az angolok tudják a titkot – bár ők termelik az almabor kétharmadát Európában – hanem Normandiában, a Bretagne-félszigeten és Baszkföldön is értenek hozzá. Csak ott szeretik torlasztani a mássalhangzókat, így “cidre” névre hallgat ugyanaz az ital. A legautentikusabb módszer szerint a direkt almabornak való, frissen szedett “cider apple” nagy tömegben bekerül a fészerbe, ahol mosás után egy böhöm nagy kád fölött deszkalapon vidám férfiak tweed zakóban dorongokkal péppé verik. Kézművesség a javából. Szintén hagyományos eljárás a forgó malomkővel zúzás. Egy a lényeg: a lelkét is kipréseljék az almának, minél gyorsabban, hogy ne oxidálódjon. Az így keletkezett mocsoládé (pomace) kerül muszlinba göngyölve, rétegekben a prés alá. A kifolyó almamust erjedésével alakul ki a cider végleges állaga. Lehet szűrt vagy felhős, csendes vagy erősen szénsavas, a színe szalmasárga vagy épp narancsbarna. A kézműves cider jellemzően teltebb, natúr ízű, sötétebb és homályosabb ital, mint a bubis borra hajazó kommersz változatok. Maga az erjesztés alacsony hőfokon, tíz fok környékén történik, így jobban megőrződnek az aromák. Az enyhe szénsavasság átfejtés után a másoderjesztés során keletkezik az italban, amikor az letisztul, és palackozás előtt elnyeri végső karakterét.
Jég dupla szájderrel
Akinek túl kislányos a cider alkoholtartalma, az kóstolja meg valamelyik párolt változatát. Erich Maria Remarque rajongói biztos a Calvados mellett voksolnak, a német író regényhősei literszám rendelik a kétszeres almapárlatot a Diadalív árnyékában. A desztillálásnál kevésbé disztingvált változat az Amerikában, kivált Kanadában honos Applejack, amit póriasan fagyasztással állítanak elő. A módszer gyalogos, de működik: a szabadban, hordóban hagyott almabor víztartalma a metsző mínuszokban megfagy – ezt kidobják, a maradékban pedig jócskán koncentrálódik az alkohol. Ezt azért még érdemes egyszer lepárolni tavasszal, mert csúnyán maradhat benne káros anyag.
Magyar alma
Egyre több helyen kaphatók a kommersz márkák itthon is, de szép cider is készül már kézműves módszerekkel. Vértesbogláron erjed magyar desszertalmából, nyírfacukorral támogatva a friss, üde, palackos érlelésű Czider. Két lelkes outsider – az eredetileg közgazdász Tölyhi Orsi és pszichológus Szabó Kata – internetes oldalakon és angliai kézművesektől tanulták a cider készítését. Ott van aztán az AlmaCID, amit szintén messziről jött szakmabeliek, egy marketinges és egy építész készítenek mátrai almából. Vagy tényleg az almánk ilyen jó, vagy nagyon megtanulták a technológiát, de állják a versenyt az angol cider javával!