Salátát akarok, valami zöldet, roppanósat, frisset! Január van, túl vagyunk az ünnepeken, és most jön a két legnehezebb hónap, amikor muszáj magunkba tölteni mindent, amit találunk, és amiben valamiféle vitamin van. Gyökérzöldségek, gyertek csak, meg persze az üvegházi saláta, paradicsom, karalábé, retek. Jók lesztek a salátámba, öntetnek pedig mindig ott a megbízható vinaigrette, vagyis olaj, ecet, és esetleg mustár  nagyon pontos arányú (3 rész olaj, 1 rész ecet) keveréke, kevés só, kicsit több bors, és kész.

Igenám, csak ez néha kicsit unalmas lehet. Így aztán amikor rátaláltam a barnavajas (!) vinaigrette-re, akkor teljes elánnal ugrottam fejest (na nem szó szerint) ebbe a szószba, amit azóta nem csak salátákra, hanem sült zöldségektől kezdve halakon át, még húsokhoz is használok. A barnavaj önmagában is a konyha egyik nagy csodája számomra. Imádom tésztákkal, vagy süteményekbe sima vaj helyett, mert nem csak mélyebb ízt ad az ételnek, hanem egy különleges, diós aromát is. Pont ez utóbbi tulajdonságát használom ebben a szószban is, hiszen ez az édeskés, kicsit égett íz remekül megy a kesernyésebb zöldekhez, mint a rukkola, a céklalevél vagy az endívia, hát még ha kiegészítem valamilyen gyümölccsel, mondjuk citrusfélékkel, amiknek a levével ráadásul az öntetben lévő ecet akár teljesen vagy félig is kiváltható. Magokkal felturbózva pedig a saláta a szuperszónikus szintre emelkedik.

Ez az egy turmixolással előállítható szósz aztán tényleg ezerféleképpen variálható zöldfűszerekkel, attól  függően, hogy mire használod. Én most épp egy sárgarépakörethez használtam, de hétvégén egy jégsalátából, endíviából, narancsgerezdekből és kesudióból álló saláta öntete volt. Te mihez használnád?