Amerikából jöttem, mesterségem címerét azonban egy ideje már újra keresem, hogy elhagytam az üzleti szféra földközi pályáját, de úgy tűnik, egyre inkább a gasztronómia területén találom meg.

Talán ennek a későn jött szerelemnek az eredménye az is, hogy számomra az utazás sem a régi már. Hol vannak a húszas éveim, amikor egy hátizsákkal nekivágva, hosztelekben, motelekben megszállva, nappal hol döglöttem a tengerparton, hol filléres street food kajákon tengődve róttam az utcákat látványosságról látványosságra kajtatva, este pedig a klubokat a barátokkal? (A túrázáshoz én mindig túl kényelmes voltam, talán az majd mostanában talál meg, hogy egyre inkább tudom szeretni a kevésbé mozgalmas közeget, és a természet nyugalma is feltöltődést  jelent.)

Éttermek?! Hova gondolunk?! Sem keret, sem idő, sem fogékonyság nem volt rá. Ma már viszont úgy érzem, releváns gasztronómiai tapasztalatszerzés nélkül egész egyszerűen nem teljes a kép sehol. Hogy is lehetne? Hiszen – ahogy ezt már egy korábbi posztomban is írtam – ha megfelelően tájékozódik az ember az úti célja kapcsán meglátogatandó éttermekről, kávézókról, bisztrókról (és itt nem elsősorban a Michellin-csillagos helyekről beszélek), piacokról, akkor elé tárul egy adott ország, régió színe java, teljes lenyomata: hogy egy adott évszakban ott épp mit termesztenek, milyen minőségben, azt hogy dolgozzák, tálalják fel, milyen környezetben, milyen az erre fogékony, azaz a hozzánk hasonszőrű helyi emberanyag… Ezt mind-mind le tudja képezni egy tányéron egy adott atmoszférájú hely, amivel egy  séf betekintést enged egy zárt világba, mi pedig ezáltal magunkba tudjuk szippantani a helyi kultúra egy jelentős részét. Megtiszteltetés ez.

Ezúttal egy kisebb (mások szerint nagyobb) kaliforniai túrán voltam Los Angeles-i bázissal, és egy három- illetve kétnapos San Franciscó-i illetve San Diegó-i kitérővel. A helyi vendéglátóink maguk is megszállott étteremrajongók  és –művelők egyben (aktuálisan is egy újabb nyitáson dolgoznak LA belvárosában), így – mivel évek óta helyi lakosoknak számítanak ott – voltunk olyan szerencsések, hogy bevezettek minket az ottani hard core dél-kaliforniai gasztrokultúrába. A látnivalók mellett, ami a csodás adottságokkal rendelkező partokat és az építészeti remeknek is beillő Getty múzeumot (valamint az abszolút kihagyható bevásárló utcákat, Hollywood Hillst és a Universal Studio túrát) jelenti, számos helyi éttermet látogattunk meg.

A legnépszerűbb egységek – legyen szó kávézóról, deliről, fagyizóról, étteremről, bisztróról, bármiről – meghatározó közös jellemzője a Legjobb ízléssel megalkotott ütős, többnyire rusztikus, indusztriális, puritán dizájn, ahol elfér egymás mellett a korhadt fapolc, a sorszámhúzó automata “Nechste bitte” német szövegezésű kijelzője, a finom, kézi készítésű anyagbögre, emellett az ormótlan bádogtálcák, zománcos edények, egyedi dekorációs darabok és elegáns, de a helyhez illően rusztikus tálalású, megannyi ízorgiát felvonultató ételek. Minden helyi. Minden szezonális. …És a legtöbb esetben bio. Se nem főzik, se nem ízesítik, alapvetően nem komplikálják túl az ételeket. Figyelnek arra, hogy a fő alapanyag rendesen “ki is lógjon” az ételből: ha faszenes brokkoli, akkor méregzöld, ress, egy kevés olajos, citromos öntettel, átható füst ízzel érkezik, ha csicsóka saláta sóban eltett citrommal, akkor hámozatlanul, durva darabokban jön a zöldség megsütve, mindenütt bevonva az ízes minimál öntettel, ha szenes kelbimbó, akkor grillezve, kevés marhaesszenciában felrottyantva kapjuk… Tudnék ott vega lenni. Vagy nem? Nos a 24 órát füstölődő szegyet, vagy a yakitori velős csontot kóstolva semmiképp.

Érdekesség még, hogy a koncepciózusan megálmodott, düledező enteriőrben készülő csodák nem csak a tányéron érnek véget. A legmenőbb helyeknek szakácskönyvük is van. Én a Gjelináéval a bőröndömben távoztam, de a Bondi Harvest kötete nélkül már biztosan tudom, hogy nem tudok tovább élni, úgyhogy azt is megszerzem. Pont.

Csodákat ettünk Venice-ben, hogy csak néhány helyet felsoroljak: a Gjusta pékség-kávézó-deli egységben, ami jóval több ennél a meghatározásnál, az aktuálisan egyik legfelkapottabb Gjelinában (előbbi és utóbbi egy tulajdonosi körbe tartozik), a Rose-ban, ami egy ikonikus Venice-i egység (itt ettem többek között az említett kelbimbót, a yakitori velőt és egy wakamés házispagettit tarisznyarákkal és tengerisünnel, hogy csak a legemlékezetesebbeket mondjam), az Ysabelben, ahol a hangulat viszi a prímet, az ausztrál szörfös srácok superfood kávézójában egy ipartelepen, a Bondi Harvestben… De a sor végtelen, és egyre gyarapszik. Többek között egy magyar vonatkozású egységgel, ugyanis hamarosan nyit Los Angeles belvárosában a budapesti TG amerikai nagytestvére. Ez aztán a vagány húzás! Sajnos az ottjártunkkor kóstolni még nem volt lehetőségünk, de azóta úgy tudjuk, felizzottak a konyhai lángok, és nemsokára a vendégek fogadására is kész lesz az étterem. Szívből gratulálunk és marha büszkék vagyunk rájuk!

Visszatérve… vagyis maradva helyben: ha nem Venice, akkor Downtown (az Ace hotel Upstairs rooftop bar kihagyhatatlan), Santa Monica vagy Malibu. Itt gyorsan meg is kell említsem az ottani kedvencemet, Malibu Farm kávézót, a mólón (természetesen nekik is van könyvük, meg néhány egyéb egységük a siker nyomán országszerte), ahová egy kis óceánparti csodálkozgatás után és egy esti Lauryn Hill concert előtt tértünk be egy laza kelcézárra és néhány hűsítő smoothie-ra. Igen, kimaxoltuk, lehet azt mondani…

Egy következő posztban a kurta San franciscó-i és San diegó-i látogatásunk során útba ejtett vendéglátó egységekről ejtek pár szót, illetve a piacokat, üzleteket veszem gyors górcső alá, tudniillik aki itt komolyan veszi a táplálkozást, főzést – és nem csak a séfekről beszélek –, annak bőven van honnan minőségi alapanyagot feltankolnia, ha épp kedve szottyan főzni, barátokat fogadni vagy életmódszerűen űzi ezt. …Mondjuk ilyen éttermi kínálat mellett nem tudom, nekem hányszor jutna eszembe. Mindenesetre, ahogy itthon is, úgy ott is pénztárcakímélőbb megoldást jelent a “magad uram”, de azért kalandvágyból, kényelemből, kíváncsiságból menni… enni… enni menni muszáj.

Folyt köv.