A halovány cukkini íz legjobban a virágnál érvényesül, amit egyszerűen tojásba és lisztbe forgatva, vagy egy sörtésztába mártva, bő olajban ki szoktam sütni, de ha van egy kicsivel több időm, akkor meg is töltöm egy ricottás, csilis, citromos mozzarellás töltelékkel, és így mártom a tésztába.

A másik nagy kedvencem, és szerencsére az első szemmeresztések és bizalmatlanság után a családomé is, a nyers cukkini. Ehhez kicsi, zsenge darabokat választok, és zöldséghámozóval vagy mandolinnal (gyaluval) szeletelem. Ha a nagyobb cukkini nem szivacsos, hanem friss, ropogós, az is megteszi. Vegyesen használom a sárgát és a zöldet, és ezek a gyönyörű szalagok a maguk édeskés ízével tökéletesen illeszkednek a kesernyés rukkolához, ráadásul látványnak sem utolsó a dolog. Ez az a saláta, amit mindig citromos vinaigrette-el készítek, azaz 1 rész citrom, 3 rész olívaolaj, és mindig, mindig rakok bele apróra vágott csilit is, nagyon enyhét, magok és erek nélkül. Ez az íz nekem kell a cukkinihez. Ha olyanom van, mézet is teszek az öntetbe, borsot nem igazán, de sót viszont – főleg önmagamhoz képest – jó sokat. Ahol a cukkinit vettem a piacon, voltak apró, színes paradicsomok is, és mivel a zöldet különösen szeretem, mert olyan édes, és szinte krémes, muszáj volt ebből is vennem, és beletennem a salátába. Ha neked nincs ilyen, a sima koktélparadicsom is jó, de ha teheted, mindenképpen próbáld ki a különböző színű paradicsomokat is, nekem már az erkélyen is sikerült termeszteni.

És amit külön érdemes megjegyezni: a jóféle újhagyma, hát még ha salotthagymának készülő újhagyma, szintén jó társa a cukkininek. De míg a nyers hagyma erőteljes íze elnyomja a cukkiniét, a vinaigrette-ben kb. 10 percig áztatott karikák, pont annyira vesztik el az erejüket,hogy hozzáfinomodjanak ehhez a salátához.