Az új esztendő első, második és talán még hatodik napján is óriási a lelkesedés, de mi a helyzet egy borongós februári estén? Még mindig tartjuk az újévi fogadalmunkat? Vagy már volt egy-két kilengés? Netán túl vagyunk az első „kudarcon” és az azt követő „bűntudaton”? Esetleg fel is adtuk az egészet? A hiba nem biztos, hogy bennünk van, sokkal inkább a fogadalom jellegével lehet a gond. Most még nem késő módosítani! Akár diétába kezdtünk, akár sporttal, tudatos táplálkozással kapcsolatban tettünk fogadalmat, pont időben vagyunk, hogy felülbíráljuk. Jöjjenek a gondolatindítók! 

Új alapanyagok bevezetése – vajon mindegyik ízleni fog? 

Valószínűleg nem. Persze vannak olyan emberek, akiknek szinte az összes egészséges étel, hozzávaló elnyeri a tetszését, de valljuk be, legtöbbünkre nem ez a jellemző. Ne azt fogadjuk meg, hogy valamennyi újdonságot beépítjük az étrendünkbe, hiszen ez majdnem biztos, hogy kudarccal fog járni. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy heti egyszer új alapanyagból főzünk, és ha ízlett, akkor minimum heti egyszer beépítjük az újonnan megszeretett hozzávalót a menünkbe. 

Heti 6 edzés, kilométerhegyek – vajon menni fog? 

A válasz ugyanaz: valószínűleg nem. Ráadásul a testünknek sem tesz jót a hirtelen extrém (vagyis a megszokottól teljesen eltérő) fizikai terhelés, fő a fokozatosság! Ha most kezdünk futni, keressünk a neten egy kezdőknek szóló edzéstervet, és kövessük azt, illetve sose hanyagoljuk el a pihenőnapot! Ha így teszünk, nem fogjuk feladni 1-2 hét után, és tavaszra már szépen formába jöhetünk. 

Szigorú kalória-megvonás – vajon tartható lesz? 

Többségünk számára nem, sőt jól tudjuk, a koplalás egyáltalán nem egészséges, hosszabb távon hiánybetegségek kialakulásához vezethet, a jojó-effektus pedig szinte garantált. Elég csökkenteni az eddig bevitt kalóriákat, illetve odafigyelni a helyes táplálkozásra, elfelejteni a finomított cukrot, a fehér lisztet és a kedvenc szénhidrátbombáinkat. 

Az önmérséklet mellett tehát fektessünk nagy hangsúlyt a fokozatosságra! Sok apró lépés meghozza a kívánt célt, tavaszra már jelentős változásokat figyelhetünk meg magunkon. A végletességet viszont felejtsük el, többet árt, mint használ.