Miközben nálunk tombol a kánikula, érdemes néhány szót ejteni azokról a helyekről is, ahol szeptembertől áprilisig nincs szükség hűtőszekrényre. A szibériai Jakutföld a világ egyik leghűvösebb helye, ahol télen az átlaghőmérséklet mínusz negyven körül alakul, de a mínusz 70 se számít ritkaságnak. 

A helyiek számára teljesen természetes, hogy a reggeli egy jó sűrű húsleves vagy épp egy főzelék. Az emberek errefelé sok húst esznek, hiszen kevés a zöldség, és kell a sok kalória. A hal természetesen szintén nagy sláger, rengeteg tó van ugyanis Jakutföldön, halpiacaik messzeföldön híresek: nem kell hűtő a halak tárolásához, hiszen a szabad ég alatt hűvösebb van, mint a legkorszerűbb fagyasztóban. 

Van azonban valami, ami sokak számára meglepő, sőt, sokkoló lehet. A jakutok igazi ínyencsége a csikóhús. Mielőtt azonban Európa szívében felhördülnénk, hogy borzasztó dolog megenni a kicsi lovacskákat, nézzük meg közelebbről ez a különös hagyományt. Jakutföldön a lovak szinte vadon élnek, ridegtartásban. A kancák márciusban ellenek, és nagyjából fél évvel később, szeptember-október felé már látszik, hogy melyik csikó nem erősödött meg annyira, hogy a kemény telet túlélje. Ezeknek az állatoknak ugyanis a vastag hótakaró alól kell kikaparniuk maguknak minden falatot. A jakutok a gyengébb csikókat ínyencség gyanánt elfogyasztják, hogy ne lassú éhhalál várjon rájuk.

Ezer éve még szakrális jelentősége volt a lóhús-fogyasztásnak (a régi öregek úgy hitték, a ló ereje átszáll az emberbe), ma azonban a csikó a jakut fine dining része. Különösen megrázó, hogy a zsenge húst többnyire nyersen fogyasztják, ami így több vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, és állítólag az íze is jobb.